HWSZ KRITIKÁK

Engedd, hogy szeresselek - @SayaraStill

Original, 41 fejezet

A történet Isabella Haggerty életének egy igen nehéz szakaszát mutatja be. A jelenben járunk, és Bella temérdek nehézséggel küzd az életében, ráadásul a családi gondokat, és az iskolai bántalmazások okozta fájdalmát csak egyetlen módon képes levezetni, méghozzá önmagán.

Bella mégis azon szerencsések közé tartozik, akiknek megadatott egy igazán szerető anya, és barátnő. Történet akkor kezdődik, mikor felbukkan egy harmadik személy is az életében, aki minden tekintetben hatással van a lány zárkózott kis életére.

Borító

Nagyon tetszik a hangulata, kifejezetten örültem, hogy nem egy komor, sötét színvilágú borítót kapott. Egyedül azt sajnálom, hogy az apró betűs idézet a tetején egyáltalán nem olvasható, de a cím szépen kiemelkedik, és a betűtípus is jó választás.

Fülszöveg

Az egyik legjobb, amit wattpadon olvastam. Rövid, de ütős, lényegre törő, megismerjük a szereplőket, a történet fő irányvonalát, és nyílt kérdés marad a végére, ami invitálja az olvasót a prológus megnyitására. Épp olyan, amilyennek egy fülszövegnek lennie kell. Egyedül a helyesírást javítanám. A hárompontos gondolatlezárást hanyagolnám, és kis betűvel írnám a személyes névmásokat.

Helyesírás

Mindközül, talán ezen lehetne a legtöbbet javítani. Korábban már írtam kritikát egy műről, ami ugyanúgy az írónő tollából származott, és úgy hiszem minden területen nagyon sokat javult az elmúlt évben, köztük a helyesírás is, de még mindig akadnak benne jellegzetes hiba típusok, amikre felhívnám a figyelmet.

Gyakorta előfordul, hogy egyes ékezetes betűket, nem magyar betűkészletnek megfelelően választja ki az író, ezekre nagyon fontos lenne figyelni.

A dialógusoknál továbbra is található gondolatjel - illetve ez valójában kötőjelet használ, ami szintén nem megfelelő -, de ha nem folytatódik leírás résszel, akkor el kell hagyni. Egész konkrétan ezekre gondolok.
"- Anyukád otthon van?-"
Ezenkívül a kötőjelek, gondolatjelek előtt és után is kell tenni szóközt, figyelni kell rá, hogy ha egy másik szereplő reagál az egy következő sorba kerüljön.

A számokat a regényekben betűkkel írjuk ki, és erre gyakorilat nincs kivétel (egy órája, negyvennégy év, kétezernyolcat írtunk, három centi), tehát bármiről is legyen szó.

Az angol nevek ragozott helyesírásánál csak abban az esetben kell kötőjellel írni a ragot, ha a szótő végén nem hangzó betű van (pl. Voltaire), illetve bonyolult betűkombináció jelöli az utolsó hangot (pl. Rousseau). Az ilyen esetekre gondolok, mint a Nikki-nek, Austin-nal. Ilyen esetekben nincs szükség kötőjelre, épp ahogy a magyarnál is tennék Nikkinek, Austinnal kell írni.

Az író az angol helyesírásnak megfelelően nagybetűvel írja a személyes névmásokat, például "Ő", erre a magyarban semmi szükség. Kizárólag a másodikszemélyű személyes névmásokat (te/Te, veled/Veled, ön/Ön) írjuk nagy kezdőbetűvel, ezt is csak levélben szokás tenni, mert a tiszteletérzékeltetésére szolgál. Azonban, ha nem a szereplő egy levelét olvassuk, indokolatlan a nagybetűvel írni ezeket, az "Ő" harmadik személyűszemélyes névmást pedig abszolút szükségtelen.

Gyakran előforduló hibák közé tartozik még a nem megfelelő központozás, helytelen ragozás, elmaradt mondatvégi, mondatközi írásjelek, elütések. Ezek egy béta ellenőr segítségével gyorsan javíthatók.

Fogalmazás

Ami leginkább megragadja az olvasót az az érzékletessége, ami sokkal inkább az előadásmódnak köszönhető, mintsem a fogalmazásnak, de a kettő még is összefügg. A történet egyes szám első személyben íródik, többnyire Bella szemszögén át láthatjuk, mégis időnként Austin oldaláról is betekintést nyerhetünk. Én mondjuk úgy érzékeltem, hogy ezekre a nézőpontváltásokra nem feltétlenül van szükség, szerintem jól működne a történet, abban az esetben is, ha ebben a néhány jelenetben az író nem váltana szemszöget. E mellett úgy érzékeltem, hogy sokkal magabiztosabban mozog az alkotó a női nézőpontjában, mint a fiúén, így ezen a területen lehetne még javítani, karakteresíteni a szemszöget.

Amikbe érdemes lenne munkát fektetni azok a párbeszédek frappánsága, a szereplők jellegzetes kommunikációja, szinonímák, hasonlatok, de főként a leírás részek használata, valamint egyéb irodalmi trükkök alkalmazása.

A gondolatmeneteken keresztül az író már most is nagy érzékletességgel mutatja be a konfliktusokat, és az érzelmi mélypontokat. Ezért is egyértelmű számomra, hogy bőven fogunk még kreatív nyelvhasználatot látni tőle, csak több időt kell rááldozni erre a területre. Esetleg mégtöbb irodalmi mű olvasása segíthet ezen tudás bővítésén.

Történet

A mű legmegkapóbb része a témaválasztás. Igen kevesen tudnak kellő realitással dolgozni ezen elemekkel, mert sok alkotó dobálózik az önbántalmazás, a szexuális zaklatás témakörével, az egyes főszereplők háttereként, de kevesen tudják olyan érzékletességgel átadni, mint itt az író. Tökéletesen értem is ennek az okát, és nagyon sok munkával járhatott, hogy erről írjon.
Személy szerint én nagyon nehezen küzdök meg ezen témákkal, talán leginkább a gyermek zaklatás érint rosszul, és őszintén megdöbbentem milyen kifinomultsággal voltak ábrázolva azok a jellegzetes felnőtt trükkök, amiket alkalmazni szoktak a valóságban is. Hátborzongató élmény volt olvasni.

Amit nagyon megszerettem ebben a történetben, hogy a küzdelemről, és a kitartásról szól, valóságosan mutatja be a hullámvölgyeket, az elveszettséget. Tény, hogy talán túl sok sérelem is kijutott Bellára, alkoholista édesapa, tehetetlen édesanya, zaklató nagyszülő, bántalmazó iskolai környezet és mindez az önsanyargatásban ölt testet. Mindezekből sokszor egyetlen egy is elég, hogy egy fiatal lélek teljesen összeroppanjon a súly alatt, hát még mindezen elemek megannyi súlya.

Mindemellett sokszor nagyon idillikus megoldásra találnak a problémák, és adottak olyan segítők is, akik ezt lehetővé teszik. Például Lydia mindenki legvágyottabb barátnője, még Austin legtöbbünk kedvenc pasi ideálja, akik közül sokszor egy sem adatik meg egy embernek, nemhogy mindkettő, és még a két legmelegszívűbb személy mellett sem képes Bella egy könnyen kilábalni a mélygödörből. Természetesen ez a realitás, mert amíg a szenvedő fél maga nem képes megnyílni addig, a körülötte élők igazán csak a külső falat kapargatják. Kifejezetten kedvelem a történetben, hogy Bella mennyire tisztában van a saját helyzetével, korlátaival, és hogy tudja sokszor ő maga az akadálya saját gyógyulásának, mindettől függetlenül, ha apró lépésekben is, de halad a gyógyulás irányába.

A szereplők besorolhatók a tipikus főbb jellemekbe, stílusjegyeik is erről árulkodnak, mégis egészen jól működik a történet, mert kellő részletekkel egészítette ki őket az író, hogy ne legyenek igazán sablonosak.

A történet maga mozgalmas, az alkotó sok témakört érint, több szálat is mozgat egyszerre Bella körül, így minden fejezet igazán megkapó, és ügyesen fenntartja az olvasó figyelmét.

A történetvezetésben vannak idillikus, sablonos elemek, de úgy hiszem ez a mű ennek ellenére is működik, nem feltétlenül javítanám ki őket, mert remekül ellensúlyozás a nyomást, amit az olvasóra gyakorol Bellát érő rengeteg trauma.

Előadásmód

Ahogy a fogalmazásnál is említettem, igazán érzékletesen ír, ami nagyon magával ragadja az olvasót. Amin érdemes lenne még dolgozni, hogy még ütősebbé varázsolhassa a történetet, az a karakterizáció, a szókincs bővítése, és a leírásrészek alkalmazása.

Összeségében, egy igen komoly témát boncolgató, mégis idillikus mű, ami fantasztikusan mutatja be, milyen módokon lehet, és szükséges kitartani a legmélyebb pontokon is. Egy olyan alkotás, amit mindenki figyelmébe ajánlok, mert ez a téma valamilyen módon mindannyiunkat érint, túl keveset beszélünk róla, és ez a történet igen reálisan mutatja be mindezt.

A kritikát írta: Mila