Fiamként szeretlek

Hó

Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!

Hó

– Apa, nézd, havazik! – szaladt oda Harry az ablakhoz, hogy gyönyörködhessen a látványban. A nagy hópelyhek megtapadtak a Piton kúriát övező fákon és bokrokon, fehérségbe borítva a területet. Harry imádta a havas tájat nézni télen.

– Nem vagy már nagy ahhoz, hogy az ilyenekért rajongj? – kérdezte Perselus felnézve az újságjából.

– Ehhez nem, ebből nem lehet kiöregedni – felelte a fiú egyszerűen.

– Észrevettem.

– Ha lesz elég hó, kimehetnénk hóembert építeni, vagy hógolyózni, és hóangyalt is akarok.

– Én is sok mindent akarok, mégsem kaphatom meg – lapozott egyet a férfi.

– Légyszi, apa! Idén még nem is esett a hó, csak az eső. Kérlek! - vetette be Harry a győztes fegyvert, nevezetesen a könyörgő kiskutya szemeket. Tudta, hogy apja engedni fog, volt ideje kiismerni.

– Majd, ha elállt a havazás, akkor esetleg átgondolom – jött a választ, Harry pedig elvigyorodott. Perselus Piton-nyelven ez igent jelentett.

– Akkor előkeresem a vastag kesztyűmet – indult el a gardróbja felé a fiú, de a bájitalmester utána szólt.

– Azt mondtam, még átgondolom.

– Tudom! – kiáltott vissza Harry immár a lépcsőről.
Vajon az apja leszedné a fejét, ha belelökné a hóba? – gondolta, miközben a lépcsőn igyekezett felfelé. – Utána már úgyis megcsinálná a hóangyalt, nem?