Fiamként szeretlek

Kis bajkeverő

Perselus mindig is úgy gondolta, hogy a Roxfort tudatlan diákjainál nincsenek rosszabb gyerekek a Varázsvilágban, ha bajba kell keveredni. A professzor azonban súlyosan tévedett, ugyanis fogadott fia, a másfél éves Harry Potter minden gyereken túltett ebből a szempontból. Egy perc nyugta sem maradt mellette a férfinak.
Harry még csak tipegő volt, de már felborította a bájitalmester lakosztályának rendjét. Nem volt olyan hely a lakrészben, amit a kisfiú legalább egyszer nem rendezett át, ez Harry Potter mércével a dobálást és megrágást jelentette.
Szerencsére Perselus minden veszélyesnek titulált anyagot – például bájitalokat, bájital-hozzávalókat – vagy fontos könyveket és egyebeket jól elzárt, mielőtt Harry beköltözött volna.

Immár két hónapja élt egy fedél alatt a gyermekkel, és a bájitalmester sokat fejlődött az emberi kapcsolatok terén. Nem kiabált annyit a diákokkal sem, mivel Harry edzettebbé tette, megtanulta emelt hang nélkül leteremteni őket. Sosem gondolta, hogy egyszer lesz egy fia – még ha nem is vér szerint –, de megígérte Lilynek, hogy ha vele és Jamesszel bármi történik, magához veszi a kis Harryt. És nem bánta meg, bár néha majd' felrobbant a dühtől, amikor Harryn kitört a hiszti, vagy nyűgös volt.

- Harry, azt nem szabad a szádba venni! – vette ki gyengéden a gyermek kezéből az egyik bájital-szaklapot Perselus. – Ezt rágcsáld inkább helyette – adott oda neki egy édes ízű rágókát, ami hűsítette Harry viszkető ínyét.
A kisfiú mosolyogva fogta meg a játékot, majd rögtön a szájába vette.

- Harry, késő van, ideje lefeküdni – mondta úgy félóra múlva Perselus.
- Harry nem alszik! – ellenkezett a kicsi, majd tovább játszott a kockákkal. – Harry most játszik.
- Akkor sem, ha felolvasom a sárkányos mesét, amit annyira szeretsz, és odaadom azt a plüss sárkányt, amit Remus bácsitól kaptál? – És amit Perselus annyira utált, mert tudott tüzet hányni, és felgyújtani vele a hálószobát, de Harry kedvéért nem átkozta szét az idegesítő plüsst.
- Sájkány! – sikkantott Harry, majd eliramodott a szobája felé.
Perselus mosolyogva követte. Már jól tudta, mivel lehet meggyőzni egy gyereket, ha lefekvésről volt szó. Gyorsan megfürdette a kicsit – ami során rajta mindig több volt a víz, mint Harryn –, majd ágyba tette.

Miután Harry elaludt, a bájitalmester mosolyogva nézte egy ideig, majd megsimogatta a kisfiú fejét, és halkan kiment a gyerekszobából. A férfi a nappalit egy pálcaintéssel rendbe tette, eltüntetve ezzel a kis bajkeverő nyomait, majd egy gyors zuhany után ő is aludni ment.