Fiamként szeretlek

Szobatakarítás

– Harry, ha tudom, hogy nálad ezt jelenti a szobád rendbetétele, inkább megcsinálom magam – nézett körül Perselus Piton a hatéves fia hálószobájában.

A helyiség úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna. A ruhák szanaszét dobálva, a játékok az ágyra felhalmozva hevertek, egyedül a mesekönyvek maradtak épen a polcon, és Harry a káosz közepén ácsorgott bűnbánóan.

– Én… tényleg igyekeztem – motyogta a fiú –, csak nem tudtam melyikkel kezdjek.

– Talán a padlón heverő ruháiddal, hogy ne ess hasra. Ha jól emlékszem, nem volt ekkor rumli, mikor pár perce itt jártam – mondta Perselus, majd nagyot sóhajtott, és egy pálcaintéssel a szekrénybe lebegtette a gyerek cuccait, majd a játékokat is a dobozaikba.

Mikor Perselus végzett a takarítással, Harryre nézett, aki most is elbűvölve bámulta a körülötte repkedő dolgait.

– Nos, fiatalember, mivel magyarázod, hogy rend helyett még nagyobb káoszt csináltál? – kérdezte a férfi, mire Harry a padlót kezdte el fikszírozni, és nem nézett a szemébe. – Szóval?

– Nem én voltam. Egyszer csak repkedni kezdtek – bökte ki végül a gyerek ártatlanul.

– Tehát csak úgy maguktól szárnyra kaptak, és a szőnyegre estek?

– Hát… Lehet, hogy arra gondoltam, milyen jó lenne, ha a helyükre repülnek, de nem tudtam, hogy valóra fog válni – tekintett fel apjára Harry csodálkozva.

– Önkéntelen varázslat – suttogta maga elé Perselus, majd fiára mosolygott. – Semmi baj, Harry! – simogatta meg a gyerek fejét. – Legközelebb majd szólj, ha ilyet tapasztalsz. Nem szeretném, ha megsérülnél.

A kisfiú elmosolyodott, majd előkapta kedvenc mesekönyvét, és olvasni kezdett. Mióta Perselus megtanította olvasni, Harrynek ez volt a kedvence a sok könyv közül, amiket kapott.

Perselus kifelé menet még elmosolyodott a gyereket nézve. Biztos volt benne, hogy alig egy óra, és újabb bomba sújtotta övezet lesz Harry szobájából. Mikor kilépett az ajtón, egy gyors bűbájt bocsátott a helyiségre, ami jelezni fog neki, ha újabb önkéntelen mágiát észlel. Ahogy Harry ismerte, a kisfiú inkább elkerekedő, lenyűgözött tekintettel figyelné a mágikus kitörést, mintsem neki szóljon. 
De Perselus nem bánta ezt, ha Harry ezáltal lesz boldog.

Megjegyzés: Ahogy ígértem, itt is lenne a következő kis apróság. Remélem, tetszett! :)