Fiamként szeretlek

Rendrakás

- Harry, ne hadonássz azzal a pálcával, még kiszúrod valaki szemét! - fogta meg Hermione a fiú karját. 
- De ez a pálcamozdulat…
- Ez csak hadonászás – mondta Hermione tudálékosan. – A könyvekben amúgy sem írnak erről a varázsigéről. 
- Apa tanította. Egy csapásra eltűnteti ezt a kupit - mutatott körbe a helyiségben.
Hermione hirtelen abbahagyta a mondanivalóját, majd folytatta.
- Piton professzor biztos másképp mutatta, csak elfelejtetted - próbált érvelni a lány.
- Nem felejtette el, Miss Granger – szólalt meg a bájitalmester a hátuk mögött, mire mindketten összerezzentek. – A mozdulat helyes volt, csak a varázsige hangsúlyával van gond.
- Apa, azt hittem, hogy órát tartasz – mondta Harry habogva.
- Gondolom, mielőtt hazaértem volna, rendet akartál rakni – nézett szét a férfi a háborús övezetként kinéző nappalijukban.
- Ö… igen – hajtotta le a fejét a fiú, és összehúzta magát, mintha még mindig egy pofontól tartana, de persze apja soha nem verte meg, mint ahogy Dursley-ék tették élete első tíz évében.

Perselus, látva Harry reakcióját, nem szólt semmit, csak megsimogatta Harry kócos fürtjeit.
- Szabad megkérdeznem, miért van rumli a helyiségben, vagy inkább ne is akarjam tudni? – kérdezte a férfi, de a hangjában nem harag, hanem szórakozottság rejlett. Már megszokta, hogy Harry felforgatja a lakosztályát gyakorlás címszó alatt.
- Mi csak gyakoroltuk a lebegtetést Bűbájtanra – mondta ki Hermione azt, amit Perselus már eleve tudott.
- Értem. Miss Granger, önnek mindjárt órája lesz, úgyhogy siessen, Harry még marad. Majd üzenek Lupin professzornak, hogy ne aggódjon érte.
- Rendben, professzor – mondta a lány, majd elsietett.

- Szerintem a frászt hoztad Mionéra, apa – kuncogta Harry.
- Én viszont azt látom, hogy még mindig félsz tőlem – mondta komolyan Perselus.
- Én nem, csak a rossz…
- Emlékek – fejezte be a mondatot helyette a férfi.
- Igen. Akkor mehetek órára?
- Előbb rendet raksz – mondta Perselus, mire Harry frusztráltan sóhajtott. 
Harry utált takarítani, ezért is tanulta meg azt a hasznos varázsigét a bájitalmestertől, amivel két másodperc alatt csillogott minden a tisztaságtól.
- De…
- Mágiával is megcsinálhatod – forgatta meg a szemét tettetett bosszúsággal Perselus.
- Posuit ordinem! – mondta Harry, miközben a pálcájával egy fekvő nyolcast írt le, és végül pöccintett egyet. Most sikerült neki varázsolni a bűbájjal, nem úgy, mint az előbb Hermione előtt.
A szanaszét heverő könyvek sorban a polcra kerültek, az újságok is rendezett halomba repültek, majd végül a felborult székek álltak fel, és lebegtek a helyükre.

- Úgy látom, megy ez – mondta elismerően Perselus, mire Harry elvigyorodott. – Csak legközelebb ezt még azelőtt vidd végbe, mielőtt hazaérek – tette még hozzá.
- Rendben. Apa?
- Tessék?
- Ugye nem haragszol azért, mert megijedtem tőled?
- Nem, fiam – felelte a bájitalmester őszintén. – Csak kicsit furcsálltam, hogy két év után ilyen a reakciód, ha a hátad mögött szólalok meg.
- Ö… – Harry nem tudta, mit reagáljon erre. – Akkor én most megyek – hadarta Harry, majd egy köszönés után rohant is Lupin professzor órájára.

Perselus fejcsóválva nézett utána. Harry azután került hozzá, hogy Albus megtudta, a fiú a lépcső alatti gardróbban lakik. Az igazgató úgy vélte, hogy Perselus – gyerekkorának tapasztalataival – jobban fogja tudni kezelni a fiú esetleges viselkedését, és igaza lett. A férfi tényleg jól bánt Harryvel, és egy idő után Harry már apjaként tekintett a férfire. Hiszen egy apa gondoskodik a gyermekéről, ápolja, segíti, tanítja… legalábbis Harry szerint.
Harry eleinte mindentől megrettent. Egy hirtelen mozdulat, hangos beszéd… Lassan feldolgozta a történteket, bár még mindig adódtak olyan helyzetek, amikor Harry verést várt, vagy összerezzent, ha valaki hangosan beszélt. 
Két év alatt sem sikerült még teljesen feloldódnia, ha nagyobb társaság vette körbe, de már nem kapott pánikrohamot tőle.

Perselus körülnézett a nappaliban, majd felvette a földről a kanapé alá beszorult képet. A képről Lily és James mosolyogtak rá, mintha csak tudnák, hogy Perselusnál jó helyen van az ő kisfiuk. A férfi a kandalló párkányára tette a képet, majd elindult órát tartani egy csoport agyalágyult hugrabugosnak.