Fiamként szeretlek

Csak meg akarlak védeni

Tudom, sokat kellett várnotok rá, de remélem tetszeni fog. 🙂🙂

ווווווווו×

– Apa, ezt nem teheted! – kiáltott Harry.
– Oh, dehogynem! Nem mehetsz le Roxmortsba, ez az utolsó szavam! 

Harry dühösen ment a szobájába, és csapta be az ajtót. Apja mindeddig nem folyamodott ilyen módszerhez, hogy büntesse, és egyébként sem követett el semmit a szokásos „bajba keveredésén” kívül. Haragudott ezért az apjára.

Harrynek fogalma sem volt róla, min megy keresztül Perselus. Nem büntetésből nem engedte el fiát a roxmortsi hétvégére, hanem féltésből, ugyanis az értesülései szerint halálfalók vannak a faluban, és Harryt akarják elkapni. Igaz, hogy ezt nem mondta el fiának, ami talán hiba. Nagyot sóhajtott, majd elindult Harry szobája felé.

– Harry! – kopogott be Perselus az ajtón, de nem kapott választ, így végül benyitott.
Harry nem nézett rá, mérges volt.
– Nem mehetsz le Roxmortsba, és ennek nyomós oka van, Harry.
– Mégis mi lehet az? Így akarsz megregulázni? – felelte a fiú dacosan.
– Nem. Így akarlak megvédeni. – Erre már Harry felkapta a fejét, és érdeklődve nézett Perselusra. – Halálfalók kóborolnak a faluban, hogy elkapjanak. Legközelebb elengedlek, de most nem. Nem szeretnélek elveszíteni, Harry.

Harry megértette, amit apja mondott, és meg is hatotta. Perselus sokszor mesélt neki az igazi szüleiről, és hogy miért haltak meg, a halálfalókról, Voldemortról, aki meghalt azon az éjszakán, mikor megtámadta Harryt. Mindent elmondott neki, és Harry tisztelte ezért. Néha eszébe jutott, milyen lett volna az élete a szüleivel, de Perselus Piton nagyszerű apa volt, így ő boldog gyermekként nőtt fel.
– Ne haragudj, apa! Nem tudtam – motyogta Harry bűntudatosan, hiszen kiabált a bájitalmesterrel, pedig a férfi csak őt óvta.
– Nem haragszom, csak értsd meg, Harry, miért nem írtam alá a szülői engedélyt Roxmortsba.
– Megértem, de nekem kell valami onnan.
– Mégis mi? – kérdezte Perselus rosszat sejtve, de kellemes csalódás érte.
– Hát... Szóval venni akartam valamit... Hermionénak a születésnapjára.
– Rendben. Nos, ez ügyben segíthetek. Ahogy Miss Grangert ismerem, könyvet akartál adni neki.
– Igen.
– Akkor azt ajánlom, rendelj neki egyet.
– Azt is lehet?
– Igen, bagolypostával el is küldik.
– Oké. Köszönöm, apa! – mosolygott a férfira Harry.
– Nincs mit. De legközelebb figyelj a hangnemedre, fiatalúr, mikor velem beszélsz! 

Harry megcsóválta a fejét, miután Perselus elhagyta a szobát. Nem is az apja lett volna, ha nem teszi szóvá, hogy felemelte a hangját vele szemben, de legalább nem adott neki büntetőmunkát. Még!