Előzmény: Béke van. Harry végleg legyőzte Voldemortot egyévesen a visszapattanó átokkal, így már soha többé nem térhet vissza, mivel nem voltak horcruxai. Sirius Bllack nem került az Azkabanba, a kiérkező aurorok elkapták Pettigrewt, ám Harry mégsem Siriushoz került, hanem Perselus Pitonhoz, aki sosem volt halálfaló, bár kémkedett a Rend számára.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Látogató
Perselus elmerengve figyelte, ahogy a hároméves kisfia az új játékával kergetőzik a nappaliban. Nem ismerte volna be hangosan, de örült, hogy a gyermek jól szórakozott, azonban a játékmackót rühellte. Harry aznap kapta a megbűvölt plüsst, ami mindig elszaladt tőle, mire elkapta volna, és a gyermek kacagva üldözte. Harry egyszerűen fáradhatatlan volt, nevetett, ugrándozva követte a macit, amit Remus bácsi hozott neki Londonból.
– Harry, gyere ebédelni! – szólalt meg Perselus félbeszakítva a játékot, és pontosan ekkor megkondult a falióra, elütve a delet.
– Még játszani szeretnék, apa. Légyszi! – nézett könyörgő tekintettel a kisfiú.
– Szerintem pedig jönnöd kellene, Harry. Van itt valaki, aki látni szeretne. A gyermek kíváncsian szaladt az ebédlő felé, ahol keresztapja, Sirius várta vigyorogva.
– Keresztapu! – rohant Harry a kinyújtott karok közé.
– Szia, kishaver! Már nagyon hiányoztál! – ölelte meg szorosan a gyereket Sirius.
– Te is, keresztapu! – válaszolt lelkesen Harry. – Játszol velem? Remus bácsi hozott nekem egy macit, és tud futni – mesélte csillogó tekintettel, mire Sirius elkacagta magát.
– Később, Harry – szólt közbe Perselus. – Ebédeljünk, és utána megmutathatod Siriusnak az a mackót. – A bájitalmester arcán fintor jelent meg, amiről Sirius rögtön tudta, hogy Harry már egészen részletes beszámolót tartott apjának a játékról.
Harry eleinte kapkodva evett, hogy minél hamarabb visszatérhessen a macihoz, de miután Perselus rászólt – nincs játék, ha nem étkezik illedelmes fiú módjára –, lassított. Sirius közben mesélt neki a helyről, ahová utazott, a különböző varázslótársadalmak szokásairól, amit Perselus fejcsóválva – tudván, hogy az animágus gyakran elferdítette az igazságot a humor kedvéért –, Harry pedig kíváncsian hallgatott.
Amint Perselus befejezettnek tekintette az ebédet, Harry és Sirius azonnal felpattantak és belevetették magukat a mackó képességeinek feltárásában. Perselus csak sóhajtott, ilyenkor úgy érezte magát, mintha ő lenne az egyedüli felnőtt a házban.
Annak idején Sirius helyes döntést hozott azzal, hogy átadta Harry felügyeleti jogát neki. A mindig léhűtő Sirius Black nagyszerű keresztapa volt, de ahhoz nem elég felelősségteljes, hogy apa legyen. Tisztelte azért a férfit, hogy ezt belátta. Harry imádta Siriust, és ez az animágust is boldoggá tette, elég volt neki, hogy a gyerek szereti. Perselus még a régi viszálykodást is félretette Harryért. Azt is elnézte, hogy Sirius halálfalónak nevezte – bár Black tudta, hogy Perselus nem volt az, csupán kémkedett. Mivel a bájitalmesternek a fia volt a legfontosabb, ami azt is jelentette, hogy türelmesnek kellett lennie nem csak Harryhez, hanem a nagyra nőtt gyerekekkel szemben is.
