Fiamként szeretlek

Kívánság

Megjegyzés: Harry szülinapja van :)

Harry izgatottan tapsikolt, amikor észrevette, hogy apja egy tortát tesz le elé az asztalra. 
- Torta! 
A kisfiú a negyedik születésnapját ünnepelte, és nagyon lelkes volt, amiért barátai ott lehettek vele ezen a napon. Draco és Ron is visongatva üdvözölte az édesség meglétét. 
Perselus elnéző mosollyal figyelte, ahogy a kisfiú óvatosan, nehogy meglássák elcsent egy darab csokit a sütemény tetejéről. Nem szólt rá, hanem úgy tett, mintha észre sem vette volna, és felhelyezte a négy gyertyát a tortára, majd meggyújtotta őket.
- Kívánj valamit, és fújd el, Harry! – szólalt meg Perselus.

Harry gyorsan lecsukta a szemét, majd elgondolkodó arcot vágva töprengett, mit is kívánjon. Csalódott sóhajjal nézett fel apjára.
- Mit kívánjak? – kérdezte a gyermek.
- Amit szeretnél…
- De nekem mindenem megvan – felelte a kisfiú tágra nyílt, őszinte szemekkel.
Perselus nem tudta megállni, hogy ne simogassa meg a kisfiú arcát, annyira meghatotta ez a kijelentés. Messziről hallotta még, ahogy Narcissa Malfoy és Molly Weasley elragadtatottan sikkantanak egyet, és Lucius megjegyzését arról, hogy mindig van mit kívánni, de most ez sem érdekelte, csak az ő kisfia. A gyermeke, akit két évig elkerült a szeretet, mégsem lett megkeseredett vagy önző.
- Akkor gondolj valami olyanra, amivel szeretnél játszani - mondta végül a bájitalmester.
- Akkor azt kívánom, hogy… – Harry nem fejezte be a mondatot, hanem behunyta szemeit, majd nagy levegőt vett, és elfújta a gyertyákat.
Ezt a tettét lelkes taps, és a gyerekek részéről ujjongások követték.

Harry felmosolygott apjára, majd odahajolt a férfihez, és a fülébe súgta.
- Azt kívántam, hogy te maradj örökre az apukám.
Perselus szeméből ekkor kicsordult egy könnycsepp.
- Ezt kérned sem kell – suttogta vissza, majd megölelte a gyermeket.

Köszönöm a sok-sok vote-ot és megtekintést! :) ❤