Fiamként szeretlek

Ébresztő (Drarry utalással)

- Harry, ha nem kelsz fel, el fogsz késni! – kiáltott be fia ajtaján Perselus. 
- Csak még egy kicsit had aludjak – alkudozott Harry.
Perselus – benyitva a szobába – észrevette, hogy fia még mindig az ágyban fekszik. 
- Ha a klubhelyiségben laknál, már rég elkéstél volna – feddte meg a gyereket. – Draco már a nappaliban vár rád.
Erre a mondatra Harry végre felkapta a fejét, és gyorsan öltözködni kezdett, párját azért nem akarta megváratni, mert tudta, hogy a szőkeség megharagszik érte. Nem akart vele pont a téli szünet előtt összeveszni. Akkor oda a meglepetés, amit már hetek óta szervezett.
- Hamarabb is mondhattad volna, Apa – panaszkodott Harry. – Tudod, hogy Draco utál várni. Mióta van itt? Remélem nem régóta.
- Csak most érkezett – mondta Perselus, mikor Harry elrohant mellette a fürdő felé.
- Akkor jó – kiáltotta ki a griffendéles.
Perselus csak a fejét ingatta, majd magára hagyta fiát.

Harry alig öt perc alatt elkészült, és már robogott is a nappaliba, ahol egy mosolygó Draco Malfoy várta, aki épp Perselusszal beszélgetett.
- Jó reggelt, Draco! – mosolygott a fiúra Harry.
- Jó reggelt, Harry! – köszönt a szőkeség, és egy gyors puszit nyomott a griffendéles ajkaira, majd Perselus felé egy halk köszönés kíséretében magával rángatta párját.
Perselus mosolyogva nézett a két fiatal után, örült annak, hogy ennyire boldogok.