Fiamként szeretlek

Csak egy este a Potter családnál

Avagy Harry Potter miért engedékeny a gyerekeivel

Perselus már azon volt, hogy elordítsa magát. Unokái már az idegein táncoltak. Amikor megígérte Harrynek, hogy vigyáz rájuk, míg feleségével, Hermionéval vacsorázni mennek, nem gondolta, hogy James felrobbantja a konyhát, Lily pedig hiszti rohamot kap a haja miatt, amibe – szintén – James valami undorító dolgot ragasztott. Mint utóbb kiderült, gyurmaragasztó volt, amit James a képeihez használt.

- James Sirius Potter! – szólt rá emelt hangon a kisfiúra, mire az megszeppenve nézett vissza rá, olyan szemeket meresztgetve nagyapjára, mintha ártatlan lenne, és nem ő követte volna el a csínyeket. – Azonnal bocsánatot kérsz a húgodtól, összeszeded a szétdobált tányérokat, és felállítod a felborított székeket a konyhában!
- De nem én tehetek arról, hogy Lily nem érti a viccet! - ellenkezett James. – A székek pedig barikádok, nagyapa.
- De nem volt vicces! – sírt Lily.
Jaj, csak sírás ne! – gondolta magában Perselus.

Albus Potter eközben csendben ült a nappaliban, és olvasott. Meg se rezzent bátyja csínyjeire, lerázta magáról James vicceit, és még csak reagálni sem volt hajlandó rájuk.

- Megmondalak anyának! - kiáltotta Lily feldúltan.
- Elég legyen! Lily, szívem, gyere ide, kiszedem azt a valamit a hajadból – vette az ölébe a három éves kislányt Perselus. – James, neked egy hétig nincs repülés, és ezt apádnak is megmondom!
Ezután Perselus egy pálcaintéssel rendet tett, majd kifésülte Lily hajából a ragacsot.
Albus felvont szemöldökkel figyelte sértett bátyját, majd mikor nagyapja mellé ült, felsóhajtott.
- Apa úgyis megengedi majd neki.
- Akkor nem, ha anyádnak is szólok – felelte a bájitalmester.
- Nagyapa, te tényleg mardekáros vagy – nevetett Albus, ugyanis mindketten tudták, hogy Hermione Potter-Granger még Harry Potterrel is szembeszáll, ha gyermekei büntetéséről van szó.

Mikor Harryék hazaértek, James már az ajtóban várta őket.
- Nagyapa elvette a seprűmet! – duzzogott a kisfiú.
Harry már indulni akart, hogy visszakérje Perselustól a seprűt, azt motyogva, hogy apja túl szigorú, de Hermione nem engedte neki.
- És mondd csak, Jamie, ezt mivel érdemelted ki? – kérdezte Hermione, mire James zavartan kezdte a szőnyeg mintáit elemezgetni.
- Hát... izé... – James mindenhova nézett, csak anyja szemébe nem.
- A fiatalúr úgy gondolta, hogy a konyhát átrendezni, és húga hajába gyurmaragasztót rakni jó mulatság – válaszolt Perselus unokája helyett.
- James Sirius Potter! – kiáltott fel Hermione. – Mégis...
- Mione... Apa már megbüntette.
- Ajánlom is! – nézett szigorú tekintettel fiára a nő, mire James bűnbánó tekintettel nézett rá. 
- Fiam, késő van, ideje lefeküdni – mondta Harry, mire James a szobájába ment.
- Túl lágyszívű vagy, Harry – csóválta a fejét Perselus.
- Apa...
- Tudom, hogy a gyerekkorod rossz volt, Harry – vágott a szavába Perselus, majd megszorította fia vállát. – Nem is azt mondtam, hogy zárd be őket, csak legyél következetesebb. Ha bajt csinálnak, nem engedheted, hogy megússzák. Később még hálásak lesznek érte.
- Tudom – felelte keservesen Harry, mire felesége átölelte hátulról. – De nehéz.
- Az. Nekem is az volt – felelte Perselus, mire Harry elnevette magát.
- Persze...
- Nem vicceltem – morogta a bájitalmester.
- Csak... – Harry annyira nevetett, hogy meg sem bírt szólalni. – Ez sosem látszott rajtad.
- Ha meglátszott volna, nem lett volna olyan hatásos a büntetésed.
Harry és Hermione csak mosolyogtak a férfi mondatán, majd Hermione elindult ellenőrizni a gyerekeket, míg Perselus és Harry csendesen ültek a kanapén. 

Harry, mint mikor fiatalabb volt, most is Perselusnak dőlve merengett a gyerekkorán. Ha anno tizenöt évesen, Sirius halála után nem fogadta volna el a bájitalmester segítségét a gyászában, most nem lenne apja, ami nagy kár lett volna. A gyerekek csak a szigorú, de szerethető nagyapát látják Perselusban, de neki az életét mentette meg az apja, amiért örökké hálás lesz.