Fiamként szeretlek

Felelősségtudat 2

2. rész

Harry dühösen hoppanált Ginny lakásához. Molly nem tudott vele jönni, mert Rose-ra vigyázott, Ronék kislányára, de mindenben támogatta Harryt.
Harry az ajtót nyitva találta, és hangokat hallott a helyiségből kiszűrődni. Köztük Ginny visongását. Hirtelen csapta ki az ajtót, mire volt felesége és annak ügyeletes pasijának döbbent tekintetével találta szemközt magát.
- Szóval rá – mutatott lenézően Harry a pasi felé – cserélted le a saját fiadat!? – kiabált Harry.
- Harry, félreérted, én... – kezdett védekezni Ginny.
- Mit lehet ezen félreérteni?! A fiad várt téged, te meg még arra sem vetted a fáradságot, hogy személyesen beszélj vele! Inkább itt nevetgélsz vele – Harry remegett a dühtől, így próbálta lenyugtatni magát. – Ennyire nem lehetsz önző!
- Önző? Én vagyok önző? Ki vigyázott Jamie-re, míg te dolgoztál? 
- Molly vagy az apám.
Ginnynek elakadt a szava. Fogalma sem volt róla, hogy Harry arról is tudott, hogy nem ő volt a kisfiúval otthon, míg férje dolgozott. Mindig igyekezett titokban tartani a dolgot, és anyja, Molly legtöbbször falazott is neki, de ezek szerint feleslegesen.
- Honnan...?
- Honnan tudom? Ennyire ne nézz idiótának, Ginny! – kiabált Harry. – Eléggé feltűnő volt, hogy a házban rend van, mikor Jamie mindig széthagyta a játékait. Te pedig sosem szedted össze utána. Másrészt meg Jamie sokszor panaszkodott emiatt.

- De mit keresel itt? – váltott témát Ginny.
- Egy kis józan észt, de neked nincs – jelentette ki Harry gúnyosan. – Remélem, egyszer lesz. – Harry sarkon fordult, és távozni készült, mielőtt olyat tett volna, amit megbán.
- Harry, várj! – szaladt oda hozzá Ginny, és megragadta a karját, hogy visszatartsa.
- Mire várjak? – kérdezett vissza frusztráltan a férfi. – Nem vártam már eleget? Ginny, mióta nem látogatod a fiadat? – Harry átható tekintete szinte égetett. – Nem egy-két hétről van szó, Ginny. Hónapokról. Nem nekem tartozol elszámolással, hanem a fiadnak. Én már akkor elengedtelek, mikor elváltunk, de Jamie mindig a fiad marad.
- Tudom, de…
- Nincs semmi de, Ginny. Egy gyerek érzéseivel nem játszhatsz úgy, mint ahogy velem tetted éveken keresztül. 
- Én nem játszom vele! – dacolt Ginny.
- De igen. És ez volt az utolsó, hogy ezt végig kellett néznem. A legközelebbi alkalomnál el fogom tiltani tőled.
- Ezt nem teheted! – kiáltott fel Ginny.
- Nincs más választásom. Kapsz még egy esélyt, ne szúrd el! Már így is eleget ártottál neki.
Harry ezzel a végszóval sarkon fordult, majd elhoppanált egyenesen a Roxfort bejáratához.
Fia mosolyogva szaladt felé, így ő is mosolyt csalt az arcára, és követte fiát a sok megbűvölt játék közé.