Fiamként szeretlek

Megéri változni

Hosszú kihagyás után, egy picit bepillanthatunk Perselus Piton gondolataiba... :)

×××××××

Megéri változni

Perselus mindig is érdekesnek találta, mennyi érzelem ki tud ülni a fia arcára. Ő maga megtanulta leplezni, és már önkéntelenül sem jelenik meg a vonásain, mit érez, de Harrynek szerencsére nem ilyen életet kellett élnie.

Bár az évek alatt finomodott a szigorú professzor álarca, teljesen nem tudott megszabadulni tőle. A kémként eltöltött évek örök nyomot hagytak. Harry tudta ezt, és sosem kényszerítette arra, hogy kimondja vagy kimutassa szeretetét iránta. Perselus egy idő után mégis észrevette magán a változást. Mikor Harry beteg volt, aggódott érte, vagy amikor önkéntelenül simított végig fia haján, ha a kölyköt bántotta valami. Nem akart változni, mégis ezt tette, és ez megmutatta neki, hogy ő is ember.
Már jólesett neki, ha Harry tőle kért tanácsot, holott a kezdetben ez még idegesítette. Melegséggel töltötte el, ha esténként egy helyiségben olvastak vagy beszélgettek, ami évekkel ezelőtt lehetetlennek tűnt.

Még mindig nem ment neki, hogy az érzelmeit teljesen ki tudja fejezni, de már érezte a haladást. Harryért, a fiáért megérte változni.