Fiamként szeretlek

Megszeretni, megvédeni befejezés

Megszeretni, megvédeni
3. részlet

Mivel nyári szünet volt a Roxfortban, így Perselus az édesanyjától örökölt kúriájába vitte Harryt a Szent Mungóból, ahol már minden készen állt Harry számára.
Mikor megérkeztek, Harry ámulva nézett körbe a kúriában, főleg a festmények keltették fel a figyelmét. Az egyiken egy sápadt, fekete hajú, fiatal nő volt, aki kedvesen mosolygott rá, mikor meglátta. Annyira hasonlított apjára, hogy biztos volt benne, rokoni kapcsolat van köztük. Mikor ő illendően meghajolt előtte, a nő is viszonozta a gesztust.
– Üdvözöllek, fiatalember. Ha jól sejtem, te vagy Harry, akiről Perselus már annyit mesélt. 
– Anya, később beszélgetsz majd Harryvel, előbb hagyd, hogy kipakoljon. Gyere, Harry! – szólt a fiúnak, majd elindult az emeletre vezető lépcső felé.
Anya? Ő lenne az apja édesanyja? Kedves nőnek tűnt, és talán lesz rá alkalom, hogy kicsit jobban megismerhesse apját és annak családját. Azt tudta, hogy Tobias Piton mugli volt, és utálta a mágiát, így fiával sosem volt rendes, de a Prince családról semmit sem tudott eddig.
– Ez lesz a szobád – nyitott ki egy ajtót Perselus, majd beterelte Harryt a helyiségbe. A griffendéles elnyílt ajkakkal, döbbenten nézett körbe a kicsi, de takaros lakrészben. El se hitte, hogy ez valóban az övé.
– Valami baj van, Harry? – kérdezte aggódva a bájitalmester, mikor meglátta, hogy fia arcán könnyek folynak végig. 
Harry megölelte a férfit, majd elsuttogott egy halk köszönömöt, mire Perselus megkönnyebbült.
– Nos, pakolj ki, aztán a nappaliban megbeszéljük, mi legyen, amíg itt vagyunk. 
– Rendben.
Perselus ezután távozott, Harry pedig nekilátott a dolgai helyrerakásának. Mikor a kezébe akadt egy régi fénykép, ami az édesanyjáról és a nagynénjéről készült, elszomorodott.

Tegnap ért végett a tárgyalás a Dursley család ellen indított feljelentés ügyében. Dudley-t ideiglenesen elvették Petuniától és Vernontól, bár még nem lehetett tudni, mi is lesz vele pontosan. A házaspárt kiskorú gyermek veszélyeztetése miatt börtönbe zárták három évre, nem az Azkabanba, mivel muglik voltak, hanem egy másik intézménybe.
Apja nem mondta meg neki, melyikbe.
Harry ugyan részt akart venni a tárgyaláson, de Mrs. Jacks nem engedélyezte, mondván, ezzel feltépik a sebeket. A fiú ellenkezett, de mivel Perselus, Dumbledore, Remus és a Roxfort tanári kara is egyetértett a minisztériumi alkalmazottal, így Harrynek nem volt más választása, mint beleegyezni a távolmaradásba.

Harry lassan pakolta ki a cuccait, majd tette a helyükre őket. Nem sietett, hiszen apja nem mondta meg, mikorra legyen készen. Mikor minden a helyére került, lesétált a nappaliba, ahol a bájitalmester egy újságot olvasott éppen, de letette, amint Harry a megjelent a helyiségben.

– Harry, gyere ide! – intett a fiúnak a férfi, így Harry leült az apja mellé a kanapéra. – Nos, lenne néhány szabály, amit szeretném, ha betartanál. Először is, nem vagy fogoly! Bármikor elhagyhatod a birtok területét, de elvárom, hogy szólj előtte! Igaz, hogy Voldemort nincs többé, de akkor is kiskorú vagy még, én pedig felelősséggel tartozom érted! – nézett szigorúan a gyerekre, hiszen ismerte Harry hajlamait az éjszakai csatangolásra. Harry bólintott, mire a bájitalmester arca megenyhült kissé. – Mivel a kandalló rá van kötve a hopp-hálózatra, így bármikor fogadhatsz látogatót, vagy mehetsz vendégségbe. De! Nem szeretném, hogy a barátaiddal való barangolás tegye ki minden szabad perced. Nem ment fel a tanulás alól.
Harry sóhajtott. Szinte biztos volt benne, hogy ez lesz. Bár a legtöbb eredménye Várakozáson felüli lett, de még mindig volt néhány Elégségese, amit ki kell majd javítania. Ilyen volt a bájitaltan is, amiért az apja elhatározta, hogy korrepetálni fogja. Harry már kezdte bánni, hogy sosem foglalkozott a tantárggyal.
– De mégis mikor mehetek majd át Ronékhoz?
– Hm... Nos, a következő szabály, hogy egy héten kétszer tanulnod kell. Ez a kedd és a csütörtök. Kedden bájitaltan, csütörtökön asztronómia és rúnatan, mivel ezek a tantárgyak nem mennek valami fényesen a számodra. Ezen felül bármikor meglátogathatod a barátaidat.
Csak két nap. Ezt ki fogja bírni, gondolta Harry. Sokkal szigorúbb szabályokat várt, így kellemesen csalódott a bájitalmesterben.
– Azonban, ha egyetlen egyszer is megszeged az engedélyem nélkül valamelyik szabályomat, annak következményei lesznek.
Harry nagyot nyelt. Nem félt apjától, de tudta, hogy nem érdemes feldühíteni a férfit, akkor annyi lenne a nyárnak.
– Rendben, apa.
– Mivel ma kedd van, ebéd után kezdhetjük is – állt fel Perselus, majd az étkező felé ment.
– Már ma?! – kerekedett el Harry szeme. – De...
Apja felemelte a szemöldökét, mire Harryben rekedt az ellenkezés.
– Igen, ma. Azonban mielőtt szívinfarktust kapnál, csak átbeszéljük, hol vagy lemaradva. Mivel ma jön hozzád Miss Granger és Mr. Weasley, ezért erre a napra ennyi is elég lesz.
– Hermione és Ron itt lesznek? – mosolyodott el vidáman a griffendéles.
– Nem ezt mondtam?
– De, de...

Ebéd után Harry úgy ment az apja után annak laborjába, mintha a fogát húzták volna. A bájitaltan nem tartozott a kedvencei közé. Fél óra múlva meglepődve tapasztalta, hogy apja teljesen másképp magyarázza el a tantárgyat, mint ahogy azt a Roxfortban tette. Türelmesebb volt, nem csattant fel rá, csak a szemöldökét emelte meg, ha Harry butaságot válaszolt a kérdéseire, majd elvette a fiútól a tankönyvet, és megmutatta, hol található a válasz. Nem mondta meg helyette a megoldást, hanem segített a megtalálásában. 
Harry azzal a gondolattal távozott a laborból, hogy talán így mégsem lesz olyan rémes az a heti egy bájitaltan óra, pedig félt tőle. 

– Harry! – léptek ki ekkor a kandallóból barátai, mire ő boldogan ölelte meg és kísérte fel őket a szobájába, ahol lelkes beszélgetésbe kezdtek. 

Perselus az irodájába ment, nem zavarta meg a társaságot, helyette Dumbledore levelére válaszolt. 
Az igazgató kíváncsi volt, hogy telik a napjuk a kúriában, mire Perselus egy tömör „Megfelelően. P.P.”-vel válaszolt, és elküldte a levelet. Maga elé vette a listát, amin szerepeltek a szükséges bájitalhozzávalók Harry korrepetálásához. Azon gondolkozott, vajon mennyit is vegyen. Fiát ismerve, mindenből háromszor annyi kell, hiszen Harry főzetei általában felrobbantak az órákon. Mosolyogva írta oda a pergamenre a mennyiségeket. Érdekes élményben lesz részük a nyáron, ha fiánál minimum Várakozáson felüli eredményt kíván elérni, ugyanis kiderült, hogy Harry az elmúlt évek során szinte semmit sem tanult bájitaltanból, és tartott tőle, hogy ez a helyzet a rúnatannal és az asztronómiával is. Mindenesetre fel kell készülnie arra, hogy sokat fognak majd veszekedni a griffendélessel, és sejtette, hogy ezzel Harry is tisztában van. 

Halk kopogás hangjára eszmélt fel.
– Tessék?
Harry lépett be az ajtón.
– Apa...
– Ne is mondd! – legyintett Perselus. – Szeretnél átmenni az Odúba Miss Grangerékkel.
– Igen. Lehetne?
– Lehet.
– Mikorra kell hazaérnem?
Harry szájából szinte természetesen csengett a „hazaérni” szó, ami jólesett Perselusnak. Azt már tudta, hogy a gyerek otthonának tekinti a roxforti lakosztályát, de ezek szerint már a kúriát is megszerette alig kis idő eltelte után is.
– Estére mindenképpen. Menj nyugodtan, de ha bármi van, elvárom, hogy értesíts! – nézett fiára szigorúan Perselus, mire az csak bólogatott, majd vigyorogva szaladt vissza barátaihoz, hogy együtt lépjenek be a kandalló zöld lángjai közé. Mielőtt Harry eltűnt volna, még integetett apjának, aki visszaintett neki.
A bájitalmester nem álltatta magát, szinte biztos volt benne, hogy nemsokára Molly Weasley kétségbeesett hangját fogja meghallani a kandallóból, ugyanis sok griffendéles egy házban egyenlő az épület rommá tételével. Magában elmosolyodott, majd leült a kanapéra egy könyvvel a kezében. 

Perselus édesanyja, Eileen boldogan figyelte, fia mennyire kiegyensúlyozottabb lett, mióta Harry hozzá került. A fiú kedvesnek tűnt, és látszott rajta, mennyire szereti Perselust, mint apját, és ez igaz volt a fiára is. Szinte kivirult, ami megdobogtatta anyai szívét. Végre lesz gyerekzsivaj és szeretet ebben a régi kúriában, gondolta a nő.