Boldog születésnapot, apa!
Perselus fáradtan lépett be a roxforti lakosztálya ajtaján. A diákok ma is megmutatták idiotizmusukat, azaz felrobbantották az üstjeiket. Sosem fogja megérteni, hogyan lehet kettő helyett három gombát beledobni a főzetbe, vagy bal helyett jobbra keverni. Esetleg olvasni sem tudnak?! Nagyot sóhajtott, mikor kopogtattak az ajtón.
– Nyitva van – szólt ki, mire egy ismerős kócos fej bukkant fel az ajtó mögül. – Harry, már rég a klubhelységedben kellene lenned.
– Tudom, apa, de...
– De? – kérdezett vissza Perselus, mikor Harry elhallgatott.
– Ezt át akartam adni – vett elő a háta mögül egy csomagot. – Már kerestelek, de a szünetekben a mardekárosokkal foglalkoztál vagy a gyengélkedőnek főztél bájitalokat, így nem tudtam odaadni. – Harry zavartan bámulta a cipőjét, nem mert felnézni az apjára.
Perselus átvette a csomagot.
– Miért szeretted volna ezt átadni?
– Én... Boldog születésnapot, apa! – motyogta az orra alatt, majd menekülőre fogta volna, mikor apja megszólalt.
– Köszönöm, fiam!
Perselus figyelte, ahogy Harry szégyenlősen elmosolyodik, majd egy gyors köszönés után sietve távozik. Harry még mindig visszahúzódó volt, de legalább már elfogadta őt apjaként, és csak ez számított.
A férfi kiemelte a dobozból az ezüst tőrt és a hozzá illő keverőkanalat. Harry megtalálta a tökéletes ajándékot egy bájitalmester számára. Szeméből kicsordult egy könnycsepp. Évek óta nem kapott ilyen értékes ajándékot Harryn kívül.
YOU ARE READING
Fiamként szeretlek
FanfictionRövid Severitus történetek... azaz Piton és Harry apa-fiú pillanatai. :) Jó olvasást!
