Fiamként szeretlek

Ignis

A történet a Kis bajkeverő folytatása egy-két évvel később...

Ignis

- Apa! – kiáltotta a hároméves Harry Potter. – Apa, Draco elvette Ignist! – panaszkodott a kisfiú Perselusnak, aki csak a fejét csóválva hallgatta. 

Ignis egy apró, élő sárkány volt – szerencsére sosem lesz ötven centiméternél nagyobb, ezt Perselus rögtön leellenőrizte, amint Hagrid nekiadta Harrynek az állatot –, és a kisfiú imádott a kis tűzhányóval játszani. Ugyanis bár az állat kicsi marad örökre, de tüzet tud hányni, ami igencsak aggasztotta Perselust, így megbeszélte Harryvel, hogy csak a szabadban játszhat Ignisszel. 
Draco, Perselus keresztfia, szintén odavolt Ignisért, és gyakran kérlelte is apját, hogy ő is kaphasson egyet, de Lucius Mafoy nem állt kötélnek. Így Draco gyakran kisajátította Harry kis sárkányát.

- Draco – szólt a szőke gyermeknek Perselus. – Mondtam, hogy nem szabad más állatait elvenned.
- Tudom, Pers bácsi, csak Ignis olyan aranyos – hajtotta le a fejét szomorúan a kisfiú, és a földet rugdosta. 
Harry, aki korához képest elég érett volt, alkut ajánlott Dracónak.
- Játszunk együtt Ignisszel – mosolygott a szőkeségre a gyermek, mire Draco is viszonozta a boldog mosolyt. – Rendben?
- Rendben – felelte a szőke, majd Harryvel el is szaladtak az egyik fa alá, ahol Ignis épp valamit kapart kifelé a földből.
Perselus csak a szemét forgatva fordult vissza a dolgozatok javításához. A két gyermek nélküle is megoldotta a felmerülő vitát. Büszke volt fogadott fiára, amiért képes volt kompromisszumot kötni, hogy Draco se legyen szomorú Ignis miatt. Eldöntötte, hogy ezért a tettéért valamilyen módon meg fogja jutalmazni Harryt. Talán a kisfiú kedvenc sütije megfelel majd erre. 

Kis idő múlva abbahagyta a javítást, és figyelni kezdte a gyerekek önfeledt szórakozását. Elmosolyodott, mikor észrevette, milyen testvériesek egymással. Úgy gondolta, így, hogy együtt nőnek fel, legalább egyikük sem fogja egykének érezni magát. Még ha nem is vér szerint, de testvérek lettek azáltal, hogy Perselus magához vette a megárvult Harryt.
Gondolataiból Ignis ébresztette fel, mikor is egy szép lángcsóvát küldött az egyik bokorra. Perselus bosszankodva állt fel a padról, ahol eddig ült, és morogva ment eloltani a tüzet, amit a fiúk kuncogással fogadtak.
Legalább ő élvezik, hogy Ignis felgyújtja a kertemet – morgott magában, de azért ellágyuló tekintettel figyelte a gyerekek játékát.

Megjegyzés: Nagyon szépen köszönöm az 1,7k megtekintést!