Fiamként szeretlek

Első év a Roxfortban

BrigittaTbis kérése alapján íródott a történet, remélem, tetszeni fog... :)

Első év a Roxfortban

Harry felszállt a Roxfort Expressre, majd az ablakhoz lépett és integetni kezdett a egy hosszú fekete taláros alaknak, az apjának, Perselus Pitonnak. El sem hitte, hogy a mai naptól tényleg a Roxfortban fog tanulni, ott ahol az apukája, és a vérszerinti szülei is tanultak. A kastélyban, amelyről eddig csak álmodni tudott, vagy a csokibéka kártyáján látott.

Apukája sokat mesélt neki egy sötét hajú fiúról, James Potterről, és egy vörös hajú lányról, Lily Evansről, akik szerették egymást, és az esküvőjük után pár évvel megszületett ő, Harry.

Sajnos azonban egy gonosz varázsló, Voldemort megölte őket, és csak a gyermek Harry élte túl. A szülők halála után pedig az anyukája legjobb barátjához, Perselus Pitonhoz került, aki saját fiaként neveli őt. Voldemort életben maradt, ezért Perselus sosem hagyta magára fogadott fiát. Mindig figyelmeztette, hogy szóljon, ha elmegy valahova a mugli barátaival, és ne maradjon késő estig távol, mert az a sötét varázsló nagyon veszélyes. Gyakran meglátogatta őket Remus és Sirius is. Remus jókat beszélgetett az apukájával, míg Sirius kutya alakban kergetőzött vele az udvaron, vagy bolondos történeteket mesélt egy szarvasról, Ágasról, egy kutyáról, Tapmancsról és egy vérfarkasról, Holdsápról, akik mellé még odaszegődött a félvér herceg és egy vörös hajú, nagyon okos boszorkány. A fiú imádta ezeket a történeteket, bár tudta, hogy a kalandok nem mindig úgy történtek, ahogy Sirius bácsi mesélte, de jókat nevetett a vicces sztorikon.

A gyerek Harry sokszor került bajba, a gyermeki mágiája gyakran kitört, és volt olyan is, hogy Perselus rajtakapta, ahogy egy kóbor kígyóval beszélgetett. Az a kígyó mára már jó barátja, bizalmasa lett. Perselus sokszor leszidta, de Harry tudta, hogy azért teszi, mert szereti. Így telt el tíz év.

Most azonban már minden más lesz. Perselus, hogy Harry közelében maradhasson, elfogadta Albus Dumbledore ajánlatát, és a Roxfortban fog Bájitaltant tanítani. Harry tudta, hogy apja szigorú, de igazságos professzor lesz, mivel mesélt neki az iskola előző bájitalmesteréről, aki mindenkit csak a hírneve alapján ítélt meg.

A Roxfort Express nagyot türkölve állt meg az állomáson, és egy félóriás, aki Hagridként mutatkozott be, elkísérte őket az iskoláig. Harry ámulva nézte a nagy kastélyt, ahol a szünetig lakni fog, és ahol megtanulhatja, hogyan használja a mágiáját helyesen. Apja már tanítgatta otthon, de itt minden más lesz. Itt igazi varázslók és boszorkányok lesznek, nem csak mesék a varázsvilágról, és a keresztapja és Remus bácsi vicces történetei.

A Nagyteremhez érve a fiú látta, hogy már sok diák ül az asztaloknál. McGalagony professzor az emelvényhez vezette őket egy vicces kalaphoz, amit Teszlek Süvegként mutatott be, majd elkezdte felolvasni a neveket.

– Hermione Granger! – szólította az egyik elsőst a professzorasszony.

A kalap motyogott valamit, majd elkiáltotta magát.

– Griffendél!

Végül Harryre került a sor.

– Hm... – hallotta meg a fiú a fejében a Süveg hangját. – Harry Potter, hova is tegyelek, hova is tegyelek? Édesanyád bölcsességet és édesapád bátorságát örökölted, azt látom, így a Griffendélben megállnád a helyed. De látom azt is, hogy apád ravaszságából is van benned, így a Mardekárban is megállnád a helyed. Hova tegyelek?

– Nem tudom – suttogta Harry.

– Nem tudod, nem tudod. Azt látombenned, hogy nem tudod. Hm... Nagy rejtély vagy nekem, fiú. Remélem, nem bánom meg, de legyen az a ház, ahol a leginkább kiteljesedhetsz, és a ravszságodnak is hasznát veszed majd.

– Az melyik ház?

– Griffendél! – kiáltotta el magát a Teszlek Süveg.

Perselus mosolyogva nézte, ahogy fia nevetve szalad a griffendélesek asztalához. Először aggódott, mert a Süveg hosszú ideig gondolkodott. Ismerte már az a bolond kalapot. Rajta is elég sokat gondolkodott, és beszélt hozzá, így tudta, mi tartott ilyen sokáig. Fecsegni nagyon szeretett, az már biztos. Harry tipikus griffendéles lesz, gondolta a férfi, bajkeverő, hőskomplexusos, bátor, merész.

A férfi csak egy dolog miatt aggódott. Most, hogy Harry kikerült a védett otthonukból, biztos, hogy Voldemort előbb-utóbb fel fog bukkanni. Nem fogja kihagyni a lehetőséget, hogy elkapja Harryt. Éppen ezért vállalta el azzal a feltétellel a tanítást, hogy Remus Lupin legyen a Sötét Varázslatok Kivédése professzor, és Sirius Black az Animágia professzor.

Hiába a felügyelet, a három felnőtt figyelme, Harry még így is bajba tudott kerülni. Már elsősként fogó lett, ami korai őszülést ígért Perselusnak, mivel eddig minden meccsen sikerült megsérülnie valahogy. Kartörés, csuklóficam, törött láb... Szerencsére nem hiába volt Perselus a legjobb bájitalmester, és képzett gyógyító az angol varázslóvilágban. Az ilyen sérülések gyógyítása a kisujjában volt. De a szülői aggodalomra sajnos még nem talált fel bájitalt.

Voldemort kapcsolatban Perselus Piton nem tévedett. Mikor a tanév vége felé, egyik napról a másikra, Harry eltűnt, tudta, hogy baj van. Sem a védőpajzsok, sem a medál, amit Harrynek adott ötéves korában – amin nyomkövető bűbáj volt – nem jelezte, merre lehet a griffendéles. Az sem segített, hogy Dumbledore az iskolában rejtette el a Bölcsek Kövét, amit Voldemort szeretett volna megszerezni, hogy visszanyerje az erejét. Így Voldemort kettőt üthetett egy csapásra. A Fiút, Aki Túlélte, és az örök élet forrását.

A fia órákra eltűnt, és Dumbledore sem tudott semmiben segíteni, amitől a bájitalmester kezdte elveszíteni a türelmét.

– Albus, ezt nem vehet félvállról. Harry még csak egy gyerek, és tudjuk, hogy Voldemort az iskolában van. Te magad ismerted el, hogy érzed a mágiáját a Roxfort falain belül.

– Perselus, fiam, Harry biztosan elő fog kerülni épen és egészségesen, ne aggógj. Talán a barátaival van valahol.

– A barátaival?! Azokkal, akik a gyengélkedőn fekszenek? – csattant fel Perselus. – Harry egyedül van valahol, itt az iskolában, és szerinted jól van? Voldemort csak az alkalomra vár, hogy elkaphassa!

– Nyugodj meg, Perselus – próbált a férfira hatni Remus. – Meg fogjuk találni. Én és Sirius is aggódunk érte.

A férfi frusztráltan sóhajtott egyet, majd kirobogott az igazgatói irodából.

Amint Perselus megtudta, hogy Harry előkerült, már rohant is a gyengélkedő felé. Az az esztelen fiú fogja a sírba vinni.

– Harry! – lépett a fia ágya mellé, amint odaért.

– Apa, ne haragudj! – kezdte Harry. Perselus látta a bűntudatot a griffendéles arcán, és a sebeket és karcolásokat is. – Én csak kíváncsi voltam a kőre.

– Tudom, fiam – sóhajtott Perselus. - Nagy megijesztettél, remélem, ezt tudod.

Harry lehajtotta a fejét, majd elmesélt mindent. Hogy Mógus professzorban ott bújkált Voldemort, a fájdalomról a sebhelyében, akárhányszor a tanárra tekintett, arról, hogy az érintése hogyan semmmisítette meg Voldemort hordozóját, Mógust. Az is kiderült, ki miatt sérült meg folyamatosan a kviddics mérkőzéseken. Mógus mindig átkokat bocsátott a seprűjére vagy a gurkókra, hogy azok Harryt támadják, felé repüljenek.

– Nem is te lennél, Harry, ha nem kerülnél bajba, de legközelebb legalább szólj. Ha ilyen lett az első éved, milyen lesz a többi? Miattad lassan megőszülök.

Harry elmosolyodott.

– Én is szeretlek, apa.