Fiamként szeretlek

Bosszúság

- Harry, neked elment az eszed! – kiabált Perselus Piton a fiára. – Nem ugorhatsz csak úgy oda egy átok elé!
- Apa, ez a munkám. Aurorként az a feladatom, hogy megvédjek másokat – felelte a fiatal férfi higgadtan, miközben a Szent Mungó egyik gyógyítója ellátta sérült karját.
Harry tudta, hogy hiba volt engedni, hogy pont a Mungóba hozzák be, és ne Poppyhoz vigyék, hiszen, mióta vége volt a háborúnak, apja a Mungóban dolgozott. Bájitalmesterként is nagyon megbecsülték, de pár éve gyógyítóként is kivívta a tiszteletet a Varázsvilágban. Harry sejtette, hogy amint sérülten megérkezik a Szent Mungóba, máris értesítik az apját is.
- A varázslók és boszorkányok védelmére esküdtél fel, nem élő pajzsnak! – dorgálta meg Perselus. – Arra vannak a pajzsbűbájok, hogy azokat használd, ne a testedet!
- De…
- Nincs de! – intette le Harryt az apja.
Harry ilyenkor újra gyereknek érezte magát, nem huszonnégy éves felnőtt férfinak, de jólesett neki Perselus aggódása. Az apja néha ugyan túlzásba vitte, de megértette, hogy csak a szeretetét fejezi ki vele.
- A professzornak igaza van, Harry – szólalt meg mellettük Hermione Granger, aki ápolóként dolgozott Perselus mellett. – Vigyázhatnál jobban magadra… Ez már két héten belül a negyedik alkalom, hogy össze kell foltozni téged – adott egy puszit Harry arcára Hermione, majd kiment a vizsgálóból.
Perselus némán kente be Harry égett karját egy általa kifejlesztett kenőccsel, majd bekötözte. Harry sejtette, hogy apja csak azért nem veszekedik tovább vele, mert tudja, hogy úgyis felesleges.
- Apa…
- Inkább meg se szólalj, Harry – morgott a bájitalmester. – Tudom, mit akarsz mondani. Sajnálod, de ezerszer is újra megtennéd, ha ezzel megmenthetsz másokat.
- Jól ismersz, apa.
- De ez nem akadályoz meg abban, hogy aggódjak érted, Harry. Mindig, mikor behoznak ide sérülten, arra gondolok, mi lesz, ha egyszer súlyosan megsérülsz… - mondta halkan Perselus.
- Sajnálom, apa. Nem akartalak felzaklatni, vagy…
- Tudom, és el kell fogadjam, hogy egy griffendéles a fiam, aki megmentés kényszerrel küzd, és átkok elé ugrik, ha úgy tartja jónak.
Harry rámosolygott a férfira, majd megölelte.

- Ma este együtt vacsorázunk mindannyian? – kérdezte Harry.
- Hacsak nem mondja vissza senki, akkor igen. Lupinék már visszajeleztek, hogy jönnek, a Weasley család is teljes pompájában jelen lesz, úgyhogy nagy zajra, és fejetlenségre számítok – jegyezte meg fintorogva Perselus.
- Jaj, apa! – sóhajtott fel Harry, majd tiszta inget vett fel, és leszállt a vizsgálóasztalról. – Az unokáid imádják ezeket az estéket. 
- Mert bajkeverők egytől egyig…
- De így szereted őket.
Perselus csak sóhajtott, majd a szemét forgatva förmedt rá fiára.
- Eredj a dolgodra, Harry! Ne rontsd itt a levegőt!
Harry nevetett, majd az ajtó felé indult, hogy visszamenjen a Minisztériumba megírni a jelentését az esetről.
- Én is szeretlek, apa! – kacsintott a bájitalmesterre, majd eltűnt, mielőtt a férfi utána dobott volna valamit.
- Az őrületbe kerget – sóhajtott Perselus, mire az ajtón belépő Hermione csak kuncogott.
Ha Harry nem kergetné őrületbe az apját, akkor összedőlne a Varázslóvilág.