Fiamként szeretlek

Füstbe ment terv

Hosszú kihagyás után, itt van egy kis apróság. Jó olvasást! :)

Füstbe ment terv

Piton professzor tempósan haladt a Roxfort folyosóin. Talárja a megszokott módon lobogott utána, mintha valami láthatatlan erő reptette volna. Éppen a gyengélkedő felé tartott, mert a javasasszony üzent neki.

Mikor odaért, kopogás nélkül nyitott be a helyiségbe. Rögtön észrevette az egyik ágyon ülő Harryt. Szerencsére nem látott rajta semmilyen súlyos sérülése utaló jelet.
– Apa – nézett fel rá a fiú.

– Harry, nem is te lennél, ha nem sérülnél meg hetente legalább egyszer. – sóhajtott egyet a bájitalmester.

– Most nem én tehettem róla. Seamus átka lepattant Dean pajzsáról, és eltalált. Én csak néző voltam – védekezett rögtön a fiú.

– Magam tanítottam neked a legerősebb pajzsbűbájokat, fiam, mégsem jutott egy sem eszedbe?

– Hát, nem igazán figyeltem oda – vallotta be a griffendéles. Perselus felvonta a szemöldökét. – Ronnal beszélgettem.

– Értem – Perselus mentálisan megrázta fejét. Hát persze, hogy Ron Weasley is ott volt. Mikor nincs? – Madam Pomfrey már értesített róla, hogy elhagyhatod a gyengélkedőt, viszont pihenned kell a nap hátralevő részében. Téged ismerve ez csak akkor valósul meg, ha a pincebeli szobádban leszel, nem pedig a Griffendél-toronyban. Gyere!

Harry nagyot sóhajtott. Pedig Ronnal estére már terveik voltak. Meg akarták nézni Hagrid új házikedvencét, amit SVK-n meg is beszéltek, és amit Seamus és Dean most tettek tönkre. Ismerve az apját, biztos, hogy pihenni fog.