Ez egy hosszabb türténet, de nem akartam új könyvet nyitni itt neki, így ide tettem fel. Már régen vettem elő ezt az apa-fiú párost. :)
Eléggé hosszú időre eltűntem, azért remélem, még itt vagytok. :) Jó olvasást!
Fogadj el!
Harry céltalanul bolyongott a Roxfort folyosóin. Valahogy ma zavarta a griffendéles klubhelységben kialakult vidám hangulat. Neki nem volt vicces, ahogy kibeszéltek másokat.
Valóban olyan nagy probléma, hogy Luna Lovegood retekfülbevalót hord? Vagy, hogy Colin Crewley-nél mindig ott a fényképezőgép? Ezt nem lehet elfogadni? Főleg az dühítette a legjobban, amikor kinevették az egyik mugliszármazású diákot, mert egy számmal kisebb ruha volt rajta. Neki ez nem volt vicces.
Ezek szerint, ha róla tudnák, min ment keresztül Dursley-éknél kiskora óta, ő is pletyka és nevetség tárgya lenne. Ez fájt Harrynek. Hiszen ő Dudley levetett – jó pár számmal nagyobb – ruháit volt kénytelen viselni.
A nagy töprengésben nem vette észre azt sem, hogy egy sötét alak kezdte el követni.
Perselus Piton utálta az éjszakai ügyeletet. Félre ne értse senki, a szabályszegőket örömmel utasította helyre, de ha nem volt muszáj, akkor ezt nem éjszaka tette.
Ez az este csendes volt, így már éppen azt tervezte, hogy visszamegy a lakosztályába, mikor látott egy árnyékot elhaladni a szemközti folyosó falán. Halkan követni kezdte, hogy lássa, ki is a mai rendre utasítandó idióta.
– Potter, hát persze – jegyezte meg halkan, mikor felismerte az alakot, és már épp rá akart szólni, mikor meglátta az arcát.
Egy olyan ember arcát, akit ezernyi gondolat bánt.
A professzor halkan sóhajtott, és úgy döntött, jobban teszi, ha figyelemmel követi a kölyköt.
Potter már egy órája bolyonghatott, mikor a bájitalmester megunta a céltalan sétát.
YOU ARE READING
Fiamként szeretlek
FanfictionRövid Severitus történetek... azaz Piton és Harry apa-fiú pillanatai. :) Jó olvasást!