Fiamként szeretlek

Makacsság vs. apai szigor

- De én nem akarok! – kiáltotta a kis Harry Potter, és hogy még jobban kimutassa nemtetszését, toppantott is egyet a lábával.
- Pedig most fürödni fogsz! Nem mondom még egyszer! – jelentette ki Perselus határozottan. – Fogadj végre szót! Így is tovább fennmaradhattál, mint szoktál. Holnap fáradt leszel, Harry.
- Légyszi, apu, csak még egy kicsit hadd játsszak Dobbyval! – fogta könyörgőre a négyéves Harry. Nagy, kérlelő, zöld szemeit az apjára szegezve várta a csodát, ami most nem jött el.
- Nem! – felelte Perselus. – És ha így makacskodsz, nem mehetsz holnap az igazgató úrhoz sem!
- De Dumbi papa azt mondta...
- Nem érdekel, mit ígért Dumbledore! Én vagyok az apukád, nekem kell szót fogadnod!
Harry csalódottan hajtotta le a fejét. Apukája ritkán volt vele ilyen szigorú. Nem értette, mi rosszat csinálhatott, amiért apja megharagudott rá. Hacsak nem számít bele az eltört váza, a felborított páncél a Roxfort folyosóján, és az a tömérdek csoki, amit apja tiltása ellenére is behabzsolt ebéd előtt. Szerinte ezek nem voltak eléggé meggyőző okok a szerinte korai lefekvésre.

Perselus, mikor látta fia elkedvetlenedését, odament a kisfiúhoz, majd gyengéden maga felé fordította.
- Harry, nem azért kell most lefeküdnöd, mert én haragszom rád, hanem, hogy kipihend magad.
- De én nem vagyok fáradt, apa – jelentette ki Harry, de ekkor egy nagyot ásított, mire apja felvonta a szemöldökét. – Jó, csak egy kicsit vagyok az.
- Egyezzünk meg abban, hogy ha szót fogadsz, holnap délután meglátogatjuk Remust.
- Remus! – kiáltott fel lelkesen Harry, és el is iramodott a fürdőszoba felé.
A gyermek imádott a vérfarkassal játszani. Remus történetei a Tekergőkről mindig lekötötték Harry csapongó gondolatait. Bár Perselus annyira nem örült annak, hogy a vérfarkas az egykori csínyeikről mesélt a fogékony gyereknek, de látva Harry izgalomtól és örömtől csillogó szemeit, ezt sosem tette hangosan szóvá.

Miután Perselus megfürdette, majd le is fektette a már terveket szövögető négyévest, levelet írt Remusnak, hogy holnap délután számítson a megjelenésükre. Remus szinte azonnal küldte a választ a kandallón keresztül, hogy várni fogja őket. Ezek után a bájitalmester is lezuhanyozott, majd a szobájába vonult, hogy olvasgasson még egy kicsit, majd kisvártatva ő is elaludt.