Fiamként szeretlek

Szervezkedés

Perselus idegesen rótta a köröket a lakosztályában. Harry már tíz perce késik, pedig nem szokott. Fia, ha megígért valamit, mindig betartotta, és most megígérte, hogy éjfélig visszatér a pincébe.
A bájitalmester sejtette, hogy fia és a két főkolompos – Granger és Weasley – nem tanulnak ilyen sokáig, hanem valamiben mesterkednek. Ahogy Harryt ismerte, most is éppen tilosban jártak, és ez a gondolat most aggódással töltötte el. A fiú csak nemrég épült fel egy elég csúnya kviddics-balesetből, és Perselus idegeit már az is épp eléggé megtépázta, hogy már egy kis késés is aggódással töltse el.

Épp mikor indult volna megkeresni Harryt, nyílt a lakosztály ajtaja, és egy belépett rajta az emlegetett bajkeverő.
- Tudom, tudom! – emelte a magasba védekezőül a kezét a fiú. – Késtem. Ne haragudj, apa! Csak… lefoglalt a tanulás.
- A tanulás? Mióta vagy ennyire szorgalmas diák, fiam? A jegyeid nem igazán bizonyítják, hogy sokáig ülnél a könyvek felett – felelte felemelt szemöldökkel, hitetlenül a bájitalmester. A férfi tekintette szinte Harry lelkéig hatolt.
- Jó, jó, bevallom, nem tanultunk, de nem mondhatok többet.
- Ha megint…
- Nem keveredtem bajba, ígérem! – mondta Harry. – Csak ne faggass, higgy nekem, apa!
- Rendben. Addig jó, míg nem tudok róla. Legalábbis neked igen – morogta kelletlenül Perselus, majd a szobája felé vette az irányt. – Feküdj le, már késő van!
- Jó éjt, apa!
- Jó éjszakát, Harry!

Harry megkönnyebbülve fújta ki a benntartott levegőt. Hála Merlinnek, nem bukott le apja előtt, így még mindig folytathatta Hermionéékkal az apja születésnapi ünnepségének szervezését. Kíváncsi volt, mit fog szólni ehhez az ő morgós, kissé magába zárkózó apja. Már alig várta.

Megjegyzés: a történetnek lesz folytatása hamarosan...