Fiamként szeretlek

Hazaviszlek

Harry csak sírt és sírt.
– Mama! – szólongatta földön fekvő édesanyját, de Lily nem mozdult.
Épp újra kérlelte volna a nőt, mikor belépett az ajtón egy fekete hajú férfi, majd meglátva az ő anyukáját, térdre borult mellette. Némán folytak le a könnyek az idegen arcáról.

– Mama! – kiáltotta újra Harry sírós hangon, mire a férfi felfigyelt a hangra.

– Harry! – suttogta maga elé, majd lassan felállt, és odasétált a kisfiúhoz. Tekintete végigsiklott a gyermeken sérülést keresve, és meglátta a sebhelyet a kicsi homlokán.

– Mami? – nézett a fekete hajúra, majd édesanyja felé mutatott kis kezével, mire a férfi szomorúan sóhajtott. – Mama? – kérdezte újra Harry, mikor nem kapott választ.

– A mamád... – Perselus hangja elcsuklott. – Lily most már a Mennyben van – felelte, miután kicsit megzabolázta az érzelmeit.

A kisfiú smaragd szemeiből újra könnyek peregtek le – mintha csak megértette volna a szavai lényegét –, majd panaszos sírásba kezdett. Kicsi kezeit felé nyújtotta, mint aki azt várja, vigasztalja meg, és Perselus nem volt képes ellenállni neki. Felvette a gyermeket, és magához ölelte. 
Harry alig akart megnyugodni, de végül a sírástól elfáradva elszunyókált a férfi vállán. Olyan megnyugtató volt neki a férfi karjai közt lenni. Ekkor lépett be az ajtón Albus Dumbledore. Egy pillantással felmérte a helyzetet, és épp nyúlt volna Harry felé, mikor a kicsi felriadt, és félrehúzódott Albustól.

– Nem maradhat itt! Biztonságos helyre kell vinni! – mondta Dumbledore, majd magához akarta venni Harryt, ám keze egy láthatatlan falba ütközött. – Nocsak! Úgy látszik, Harry ragaszkodik hozzád, Perselus. – Az idős varázsló egy ideig figyelte a párost, majd komolyan nézett Perselus szemébe. – Nem kérnék ilyet tőled, Perselus, de...

– Magammal viszem! – vágott közbe a bájitalok mestere, meg sem várva Dumbledore mondanivalóját.

– Épp ezt akartam kérni – mosolyodott el szomorúan Albus. – Most mennetek kell! Nemsokára ideérnek az aurorok.

– Rendben.

– Köszönöm, Perselus! Tudom, hogy nálad jó helyen lesz Harry.

A kisfiú – megerősítve Albus véleményét – még szorosabban bújt a férfihez, miközben némán folytak a könnyei a Mamija után.
– Gyere, Harry! – suttogta a kicsinek halkan a bájitalmester.

– Haza? – kérdezte Harry.

– Igen, hazaviszlek az otthonomba. Mehetünk?
A kicsi bólintott, majd arcát a férfi fekete talárjába temette, kezeit Perselus nyaka köré fonta, és szipogott párat.

Perselus szíve összefacsarodott. Átérezte Harry fájdalmát, hiszen ő is szerette Lilyt, a nő volt a legjobb barátja. Néma esküt tett arra, hogy megvédi a kisfiút, és úgy fogja szeretni, mintha a saját fia lenne.