Fiamként szeretlek

Kössünk békét!

Az előző rész folytatása...

Kössünk békét!

– Malfoy! – kiáltott Harry a szőke fiú után immár harmadszorra a pince folyosóján. A mardekáros eddig figyelmen kívül hagyta, de Harry nem adta fel. Ígéretet tett az apjának arra, hogy beszélni fog Malfoyjal, és be fogja tartani.

– Potter! Mit akarsz? – kérdezte ellenségesen Draco. – Dolgom van.

– Újabb diák gyötrése? – érdeklődött gúnyosan Harry, majd nagyot sóhajtott. – Beszélnem kell veled.

Draco hideg kacajjal fogadta a választ, ami dühítette Harryt. Legszívesebben orrba vágta volna a pökhendi mardekárost.
– Mégis miről, Potter?

– Apa szerint nem kéne folyamatosan párbajoznunk egymással, hanem megpróbálni egyezséget kötni. Mivel nem akarok csalódást okozni neki, így úgy döntöttem, teszek egy próbát. Ha szereted a keresztapádat, akkor te is hajlandó leszel megtenni ezt érte, és kicsit visszafogni az állandó provokációt.

– Oh, milyen érzelgős lett itt valaki?! – gúnyolódott Draco, de ő is tudta, hogy a griffendélesnek igaza van. Jobban szerette Perselust, mint a saját apját. A férfi kicsi kora óta mellette állt, tanította, támogatta, ami sokat jelentett neki. Mivel Potter fontos volt a keresztapjának, így bár fanyalogva, de rá kell bólintania a griffendéles tervére.

– Tudhattam volna, hogy veled nem lehet jól kijönni – sóhajtott csalódottan Harry az undok felelet miatt, majd hátat fordított a szőkének, hogy faképnél hagyja. Dühítette, hogy a szőke fiú még csak meg sem próbált normálisan válaszolni.

– Potter! – kiáltott utána Draco, mikor Harry már a kanyarnál járt.

– Mi van? – csattant fel a griffendéles bosszúsan. – Meg szeretnél átkozni?

– Nem, bár kellene. Csakis Perselus kedvéért teszem, de jól van, beleegyezem az ötletedbe – lépett oda Harry elé Draco, majd a kezét nyújtotta. – Kössünk békét!

– Rendben, Malfoy – rázta meg a kinyújtott jobbot Harry. – Kössünk békét! Remélem, nem versz át, Malfoy. Csak semmi lesből támadás, vagy összeesküvés.

– Azért ne ess túlzásba, Potter! Egy mardekáros mindig mardekáros marad.

– Gondolom...

Perselus az egyik beugróban állva figyelte ahogy a két fiú kezet ráz, majd hátat fordít egymásnak. Kezdetnek ez is megteszi, tűnődött el, majd elindult az irodája felé. Úgy gondolta, talán Harry majd jó hatással lesz Dracóra, legalábbis reménykedett ebben.

Megjegyzés:
Tudom, réges régen volt itt új rész, de sajnos közbeszólt az élet, és az írás háttérbe szorult. Remélem, azért még itt vagytok. ❤