Fiamként szeretlek

Megszeretni, megvédeni 2. rész

Megszeretni, megvédeni
2. részlet

Az igazgatói irodában Mrs. Jacks Dumbledore felé fordult.

– Remélem, tisztában van vele, igazgató úr, hogy Mr. Piton gyámként való elfogadása nem lesz könnyű. Valószínűleg sokak fogják feltenni a kérdést, hogy egy halálfaló, egy exhalálfaló képes lesz-e gondját viselni Harry Potternek.

– Ezt tudom, hölgyem, de már évek óta ismerem Piton professzort, és bízom abban, hogy megfelelő gondviselője lesz Harrynek.

– Ezt csak Merlin tudhatja – sóhajtott Mrs. Jacks. – Mindenesetre megírom a kérvényt, hogy Mr. Pitonhoz költözhessen Mr. Potter. Nem garantálhatom az elfogadását, ez függ a Minisztériumtól, hiszen mégiscsak Harry Potterről van szó. Azonban elintézhetem, hogy ideiglenesen Mr. Pitonhoz kerüljön, ha kiengedik a Szent Mungóból.

– Ennél többet kérni sem lehet, kedvesem – mosolyodott el Dumbledore.

– Azonban van még probléma, amire megoldást kell találnunk, és ez Mr. és Mrs. Dursley szülői magatartása.

Harry immár nyugodtan aludt az ispotály kényelmetlen ágyában, tudva, hogy ott ül mellette az egyetlen felnőtt, akivel teljes mértékben biztonságban érzi magát. Miután a gyógyító egy gyors vizsgálat után távozott, Perselus utánament. Harry úgy gondolta, hogy ki akarja kérdezni a sérüléseivel kapcsolatban. A fiúnak jólesett, hogy a professzor ennyire aggódik érte, bár eleinte félt, hogy a férfinak csak nyűg lesz a hátán. Azonban a bájitalmester egyetlen szóval sem mondta, mennyire elővigyázatlan és csak a gond van vele, mikor visszajött a kórterembe. Inkább újra elfoglalta a széket, amin eddig ült, és ránézett. Harry kiolvashatta a tekintetéből az aggodalmat, a törődést, amire már annyira szüksége volt, és most végre megkaphatta.

Perselus kissé megkönnyebbült, mikor Harry gyógyítója tájékoztatta a griffendéles fiú állapotáról. A gyereket megverték és éheztették, de szerencsére nem okoztak maradandó károsodást Harry szervezetében, hála a kölyök mágikus erejének, mely megvédte. Bár eszméletlenül került a Szent Mungóba, ahová Perselus hozta, miután értesítette őt Mrs. Figg, Dursley-ék szomszédja, hamar magához tért. Kiderült, hogy enyhe agyrázkódást kapott, két bordája megrepedt, a bal karjában megrepedt a csont, az arca feldagadt, de a főzeteinek köszönhetően – mert nem engedte, hogy valami silány, az ispotályban dolgozó bájitalmester löttyeit adják Harrynek – már másnapra jobban volt. Most, ahogy ránézett, már nyomát sem látta a zúzódásoknak az arcán, sem a kötést a karján. 
Perselus annyira dühös volt Petuniára, amiért hagyta, sőt, részt vett a húga fiának bántalmazásában, hogy majdnem megátkozta. Hogy lehet valaki annyira haragtartó és féltékeny, hogy az unokaöccsén vezesse le?! Lehet, hogy ő, Perselus Piton, sem volt kedves a fiúval – a viszonyukat leginkább a kölcsönös acsarkodás jellemezte –, mégsem jutott soha az eszébe, hogy fizikailag bántsa, és mostanra már végképp lelkiismeret furdalása volt azért is, hogy szóban megtette. Harry ugyan megbocsátott neki, de néha még eluralkodott rajta a keserű önutálat a tettei miatt. 
Töprengését Harry halk hangja szakította meg.

– Professzor...

– Igen?

– Most mi lesz velem, uram? Dursley-ékhez már nem mehetek vissza. – Harry hangja olyan kétségbeesett volt, hogy Perselus megsajnálta.

– Oda már semmiképpen nem fogsz visszakerülni, azonban jómagam sem tudom még, hogy mi lesz ezután. Harry kérdő tekintetére a bájitalmester csak sóhajtott. – A Varázsgyermekjóléti Osztály kiküldött egy alkalmazottat, aki felméri a helyzeted.

– De... én... nem lakhatnék a Roxfortban a tanár úrnál, mint a téliszünetben?

– Bárcsak ilyen egyszerű lenne, azonban...

– Azonban én vagyok Harry Potter, a Kis Hős, a Fiú, Aki Túlélte... - mondta Harry keserűen.

– Igen.

– Miért nem lehetek csak Harry? – kérdezte a griffendéles csalódottan. 

– Mert a varázsvilágnak szüksége van arra, hogy valakit piedesztálra emeljen – morogta Perselus egy grimasz kíséretében. – Éppen ezért nem fognak csak úgy odadobni valakinek.

– Én nem valakihez akarok kerülni, hanem olyanhoz, aki nem egy hőst lát bennem. A tanár úr mindig is gyerekként bánt velem, még ha bosszantott is, nem pedig bálványként.

Kopogás hallatszott, mire mindketten az ajtó felé fordították figyelmüket. Dumbledore jelent meg, oldalán egy Harry számára még ismeretlen nővel, aki Mrs. Jacksként mutatkozott be.
– Üdvözlöm, Mr. Potter! Remélem, jól érzi már magát.

– Üdvözlöm! Köszönöm, jól vagyok – felelte Harry illedelmesen, de tartása zárkózott volt a nővel szemben.

– Tudja, miért vagyok itt, Mr. Potter? – kérdezte kedvesen Mrs. Jacks.

– Igen.

– Rendben van. Dumbledore igazgató úrral beszélgettünk arról, hol és kinél is lenne számodra a megfelelő otthon. Egyelőre még várni kell majd a határozat kibocsátására, de már találtunk neked ideiglenes gyámot arra az időszakra, amíg megszületik a végső döntés. – Mrs. Jacks leült a Perselus által felkínált helyre, majd táskájából kivett egy pergament, amit átnyújtott Harrynek. – Remélem, mindenkinek megfelel, ha egyelőre Perselus Piton professzornál élnél. – Harry döbbenten nézett fel a nőre, ahogy Perselus is. A minisztériumi alkalmazott nem éppen ezen a véleményen volt, mikor elhagyta Albus irodáját. – Azonban ez valóban csak átmeneti megoldás lenne, de ha Piton professzor megfelelő szülőnek bizonyul, három hónap múlva akár a törvényes gyámja lehet, Mr. Potter. Van esetleg valamilyen ellenvetése ezzel szemben? – érdeklődött Mrs. Jacks fürkésző tekintettel, hátha észrevesz bármilyen jelet is, ami arra utalhat, hogy Harry nem szeretne a bájitalmesterre lakni.
Ugyanígy Perselus is feszülten várta Harry reakcióját. 

Mikor a fiú boldogan elmosolyodott és nemet intett, megkönnyebbült, és örült is annak, hogy Harry hozzá kerül majd. Igaz, ez még nem örökre szólt, de ha a Minisztérium nem talál semmi bizonyítékot az alkalmatlanságára, akkor már nem lesz semmi akadálya, hogy Harry a fia legyen. Az átmenetitől már csak egyetlen lépés az egész. Éveken át kémkedett, a szülőség is menni fog neki.