women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

only angel

BUCKY

- Elég kevés esélyét látom annak, hogy valaha is visszajönne ide, Tony! - sóhajtott fel a mellettem ülő Steve. - Te is láttad, hogy nem kezdő. Aki pedig benne van a szakmában, az nem megy vissza ugyanarra a helyszínre kétszer!

- Ah, te ehhez már túl öreg vagy! - legyintett egyet Tony, majd a mellkasán lévő reaktort kezdte el vizsgálni. - Honnan tudta?

- Micsodát? - dőlt neki a konyhapultnak Natasha, és beleivott a bögréjébe. 

- Oké, szóval figyeljetek! - csapta össze a kezét a milliárdos, majd mesélni kezdett. - Amikor a szemembe nézett, láttam rajta, hogy elgondolkodik azon, hogy hova szúrjon, és láss csodát, pont a legérzékenyebb pontra célzott. - tárta szét a kezeit. - Ha engem kérdeztek, ez nem egy szimpla véletlen.

A gondolataimba meredve iszogattam a sörömet, amit Steve nyomott a kezembe pár perccel ezelőtt. Starkot nagyon megrázták a néhány héttel ezelőtti események, amikor egy rejtélyes idegen nő ránk támadt.

Miután megtaláltuk a földön fekve Tony-t, azt hittük, hogy sikeresen megölte őt a nő, de szerencsére, még időben értesítettük a megfelelő embereket, és túlélte, sokak örömére.

- Vissza fog jönni. - motyogtam, majd a kuka felé dobtam az üres üveget.

- Na, ennyi! - vigyorgott felém Stark. - Ha már a hírhedt Tél katonája is mellettem áll, akkor veszett ügyetek van, bocsi! - tekintette sikeresnek a vitát.

Steve és Nat kételkedve néztek össze, majd mind a ketten rám irányították kíváncsi tekintetüket.

- Miért jönne vissza, Buck? - lökött vállon Steve, majd felhúzta a szemöldökét.

- Nem önszántából dolgozik. - mondtam halkan. - És ha a fülükbe jutott, hogy nem halt meg Stark, akkor körülbelül ma vagy holnap fogunk vele újra találkozni.

- Oké, de mindezt miből vontad le? - zavarodott össze egy pillanatra Tony, mire bővebben kifejtettem a dologot.

- Elég sokáig szolgáltam a Hydra-nak ahhoz, hogy tudjam, nem viselik túl jól a kudarcot, és amikor lehet támadnak újra és újra, amíg el nem érik a céljukat. - kezdtem bele. - Amikor nem sikerült valakit megölnöm, mindig megbüntettek. Nem tudom, hogy ki ő, és kinek dolgozik, de abban biztos vagyok, hogy nem élvezi az öldöklést, és ha a fölötte álló emberek ki akarták nyírni Tony-t, és neki nem sikerült, akkor megbüntették. Azért csak most fog jönni, és nem napokkal ezelőtt. - válaszoltam részletesen, majd felkeltem a székből, és jó éjszakát kívánva a lépcső felé indultam.

- Buck, várj meg! - kiáltott utánam Steve, mire türelmesen bevártam a férfit, és együtt indultunk el az emelet felé.

Csendben sétáltunk egymás mellett, kellemes, nyugodt környezetet teremtve magunk körül. Felsétáltunk a negyedik szintre, majd lefékeztem az egyik óriási ablak előtt, ahol minden este gyönyörködök a kilátásban.

- Nem tudom, hogy akarsz-e róla beszélni, de meg szeretném kérdezni, hogy mit értettél büntetés alatt? - nézett ki szigorúan az üvegen, nehogy észrevegyem a bizonytalanságot, és a félelmet a szemeiben.

- Személye válogatja. - sóhajtottam fel szaggatottan. - Belém szerettek áramot vezetni, de konkrétan veréstől kezdve, az éheztetésig bármi lehetséges. Az emberek pokoli szörnyetegekként tudnak viselkedni, ha az agyukra megy az irányítási vágy.

- Annyira sajnálom, Buck! - eresztette le csüggedten a vállait Steve, majd rám emelte a tekintetét.

- Nem kell, az nem nagyon segít. - motyogtam érzéktelenül, de a pillantása láttán gyorsan korrigáltam magam. - Mármint, majd idővel jobb lesz, csak meg kell szoknom, hogy saját magamat irányítom.

Újra ránk telepedett a csönd. Nem igazán volt kedvem kommunikálni akárkivel. Inkább visszamentem volna a szobámba, és tovább olvastam volna azt a naplót, amit a nő hagyott el. Nem mondtam el senkinek a létezését, nem is akartam, mert annak idején, nekem is volt ilyenem. Az ágyam alatti kis dobozban őrzöm, és esténként egy-egy sort olvasok belőle. Nem akarom teljesen megsérteni a privát szféráját a napló tulajdonosának, meg amúgy se könnyű egy másik ember agyában és gondolataiban turkálni.

- Barnes, Rogers! - jelent meg Stark a folyosón lihegve. - Itt van! - mosolygott rá Steve-re, aki csak megforgatta a szemeit, és a milliárdos férfit követve, átszelte a folyosót, az én lassú lépéseimet meg sem várva.

Mikorra beértem a kamera szobában, ahol az épületben kihelyezett összes kamera élő felvételei mentek a monitorokon, már mindenki ott szobrozott, a jelek szerint rám várva.

- Eddig mit csinált? - kérdezte Natasha érdeklődve.

- Bement a szobába, és mikor rázártam az ajtó, akkor leült a fal mellé, és úgy látom, hogy pihen? - a férfi kijelentése sokkal inkább hangzott kérdésnek, mint egy kijelentő mondatnak.

- Mit csináljuk vele? - támaszkodott meg az asztalon Steve, erősen a monitoron lévő alakra koncentrálva.

- Az lenne a legkönnyebb, ha nyugodtan fognánk el. - tette fel az ujját Banner, mire rá pillantottunk. - Pont fölötte van a kupola, amit Tony-val készítünk Hulk-nak. Nincs teljesen kész, de ha nem válik dühös szörnyeteggé, akkor azzal elkaphatjuk.

- Jó, de utána? - tette csípőre a kezét Wanda kételkedve. - Nem lehet ott örökké a búra alatt, főleg nem abban az apró helységben!

- Megoldjuk, kislány! - pötyögött a gépen Stark, mi pedig csak egy nagy csattanást hallottunk, és a felvételeken láttuk, ahogy ráesik a nőre a búra, de ő nem reagált semmit, még csak meg se rezzent. - Romanoff és Rogers, menjetek, és puhítsátok meg a csajt, addig én és Bruce kitalálunk valami használhatót.

- Te is menj! - lökött az ajtó felé Wanda, mire értetlenül felvontam a szemöldökömet, de morcos tekintetét látva, inkább megadva magamat, a többiek után rohantam, akik helyeselték a Maximoff lány döntését.

Megálltunk a helyenként megrongálódott ajtó szerkezet előtt, majd a kamerába nézve, Steve biccentett egyet, a bejárat kitárult előttünk, mi pedig szembe kerültünk az üveg ketrec alatt relaxáló nővel, aki kicsit se zavartatva magát, tudomást sem vett rólunk.

- Hölgyem! - kopogtatta meg az üveget Steve udvariasan, mire keresztbe font karokkal dőltem neki a falnak tudva, hogy ez érdekes menet lesz. - Elnézést, hölgyem! - próbálkozott újra Amerika csillagos hőse, de a fogoly rá se hederített.

- Na, mivan? - nevetett fel Nat. - Valakinél nem jön be a bájad, papó? - mondta szemtelenül, aminek hallatán hangosan felnevettem, amihez a többiek is csatlakoztak, kivéve persze a raboskodót.

Natasha leguggolt, hogy nagyjából egyvonalban legyen a nő fejével, megkocogtatta az üveget, majd megpróbálta felkelteni a nő figyelmét, de ő sem járt sikerrel.

- Na, mi van, Romanoff? - szólt neki vissza Steve, de Nat egy gyilkos pillantást vetett a férfi felé, aki behúzta fülét-farkát, és befogta a száját.

Gondoltam egyet, lehet, hogy hülyeség volt, nem tudom, és szerintem soha nem is fogom megtudni, és elindultam a búra felé, megálltam előtte, és ennyit mondtam:

- Nálam van a naplód!

Hey everyone ♡

Hopp, egy légy!

Remélem, tetszett a rész! Ha tetszett, esetleg hagyj egy vote-ot, vagy kommentet. Ha van valami észrevételed, nyugodtan oszd meg! Nem garantálom, hogy nincs benne hiba, de igyekszem!

Legyetek jók!

Love, hangyasav♡