women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

perfect now

ALORA

- Újra itt! - Steve az asztalra támaszkodva pislogott felém.

A tárgyalóban voltunk, ott, ahol akkor faggattak ki, amiután kiszabadultam apu fogságából. Amiután Nat letartóztatott, kiderült, hogy egy egész Shield-es egység várt rám kint, a motel előtt. Miután végig vezettek az ott pihenő emberek szeme előtt, egy vadászgépbe tuszkoltak, és egyenes a Bosszúállókhoz szállítottak, sokak legnagyobb örömére.

- Nem gondolod, hogyha már megint itt kell ülnünk, ilyen helyzetben, akkor van benned valami hiba? - Steve nem is próbálta leplezni, hogy örül annak, hogy megint bilincsbe verve ülök előtte. A száján gúnyos mosoly ült, és lesajnalóan nézett végig rajtam. A háta mögé nyúlt, és maga alá húzta a székét, amire le is ült, majd mélyen a szemembe nézett.

Annyira szívesen mondtam volna neki valamit, de még vártam a megfelelő pillanatra. Nem szeretem sokszor használni a Bosszúállók közelében a 'nem beszélek' kártyát, de most nincs mit mondanom. Nem tettem semmit, és ez mindenki előtt tiszta lenne, ha nem hazudtunk volna Bucky-val, akit egyébként azóta nem láttam, hogy Nat a gépre vezetett.

- Tudod Alora, én mindig is számítottam rá, hogy majd egy gyilkosság miatt kell itt ülnöm veled szemben, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar véghez is viszed a tervedet. - nem értettem, hogy mégis milyen tervről beszélt Steve, de nem is számítottam arra, hogy elmondja. - Vagy legalábbis nem gondoltam volna, hogy aközben fogsz gyilkolászni, miközben Buck-ot magadhoz édesgeted...

Rogers szavai hallatán kicsit megfeszültem, de leplezésként megforgattam a szememet. Még hogy magamhoz édesgetem! Miért hiszi mindenki azt, hogy csak ki akarom használni Bucky-t? Hiszen semmit nem tettem, ami erre utalna! Amúgy is, arról már nem tehetek, hogy Buck már nem bírja elviselni Steve hülye anyáskodását.

- Szóval, mikor akarod elkezdeni? - kérdezte Amerika csillagos hőse, és az asztalra támaszkodott.

Valamiért hirtelen kedvem lett volna behúzni neki egyet, de nem magam miatt. Annyira rossz látni, ahogy nem veszi észre Steve, hogy mi az igazi gond. Lefogadom, hogy most sem tudja, hogy éppen hol van Bucky, pedig biztos, hogy kedve lenne most beszélni a férfival.

Steve annyira igyekszik, hogy minden erejével engem hibáztasson, hogy nem veszi figyelembe a valós problémát. Azt mondja, úgy hiszi, hogy Buck kezd eltávolodni tőle, mikor ez nem így van. Elég régóta vagyok itt, és őszintén mondhatom, hogy akárhányszor Bucky társaságát kerestem, mindig egyedül találtam a férfit.

Eddig Rogers abban a hitben ringatta magát, hogy Bucky ott van mellette, és mindig ott is lesz, aztán megjelentem én, és hirtelen feltűnt neki, hogy az nem barátság, hogy megkérdezni, milyen napja van a másiknak. Egy baráti kapcsolatot ápolni kell. Nem lehet, hogy csak az egyik fél igyekszik, mert az azt jelentené, hogy nem is igazi barátságról van szó.

- Értem én. - biccentett egyet a szőkésbarna hajú férfi, és irritáltan megforgatta a szemeit. - Már megint ez a rohadt némaság! - Steve ingerülten nézett felém, én pedig ijedten kaptam fel a fejemet. - Na, most mi van? - tárta szét a kezeit értetlenül a férfi, neki pedig hirtelen egyre gyorsabban kezdett verni a szívem.

Ó, ne. Ne. Ne most. Az asztalra szegeztem a szememet, és megpróbáltam venni egy mély levegőt. A kezem az asztalhoz volt bilincselve, ezért most nem tudtam elrejteni remegő tagjaimat. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, és a mellkasom is egyre rendezetlenebb módon emelkedett.

- Nos, jó újra itt lenni, nem? Biztos vagyok benne, hogy már nagyon hiányoltál!