women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

midnight memories

ALORA

Véres kezemet a nadrágom szárába töröltem, miközben szememmel végig pillantottam a hatalmas komplexumon, amit a jelek szerint, apu raktárként használt.

Az épület kívülről elhagyatottnak, kietlennek és üresnek tűnt, viszont ahogy közelebb értem, elfojtott férfi hangokat hallottam bentről. A raktáron kívül egyetlen egy őr sem vigyázott ah épületre, így nem kellett újabb emberek vérével szennyeznem a kezeimet.

A falnak lapultam, fülemet erősen hegyeztem. Először egy vékony, gyenge hangot hallottam magyarázni. Pontosan nem értettem, miről lehetett szó, mivel elég gyorsan és érthetetlenül darálta le a szavakat, viszont az biztos volt, hogy nem könnyedén pletykáltak odabent.

- Sharon adta le a drótot? - ahogy a bejárat felé araszoltam, apu hangja ütötte meg a fülemet.

A tény, hogy annyi idő után újra halottam a hangját, eleve felzaklatott valamilyen szinten, viszont az, hogy kiejtette a száján Sharon nevét, még több kételyt ébresztett fel bennem.

Eddig is tudtam, hogy a lány nem éppen jó szándékú, viszont nem nagyon gondolkodtam azon, hogy pont apunak dolgozik. Igazából, annyira nem is érdekelt az egész, mivel tudtam, hogy mekkora hatalom volt apu kezében. Minden második ember ismerte őt, vagy éppen neki is dolgozott.

Azonban elgondolkodtam egy pillanatra azon, hogy vajon Bucky tudja-e, hogy Sharon apunak dolgozik, vagy a nő Buck háta mögött csinálja az egészet.

Bár, szerény véleményem szerint, elég nehéz lehet kijátszani egy olyan gyanakvó embert, mint amilyen Buck. Már nem mintha próbáltam volna vagy valami. Igazából, még csak meg sem fordult a fejembe, hogy valaha is hazudjak neki, ami elég fura.

Mostanában minden második gondolatom James, kivétel nélkül. Pár héttel ezelőtt hozzá tettem volna, hogy 'de nem tudom, miért', viszont ennyi idő elteltével bőven rájöttem, hogy szimplán szerelmes vagyok belé, és képtelen vagyok anélkül létezni, hogy a közelemben lenne.

- Igen, de meddig is akarjuk Barnes mellett tartani? - Ward ismerős hangja már csak hab volt a tortán. Egyből felállt a hátamon a szőr. Apu mellett ő volt az egyetlen olyan ember, akit kérdés nélkül meg öltem volna. - Már kezd hiányozni, hogy nem rinyál folymatosan...

Irritáltan megforgattam a szememet. Na, rinyálni azt tud Sharon. Hála az égnek, hogy egészen eddig nem keveredtem vele komolyabb beszélgetésbe. Már néha a hangja is arra késztet, hogy neki essek.

Mondjuk, az is benne van a pakliban, hogy Bucky miatt akarok ennyire megküzdeni Sharon-val. Nem úgy értem, hogy Buck kegyeiért küzdenék, vagy valami, csak már nézni is fáj, hogy egymás mellett vannak, a nap minden egyes órájában.

Még nem sokszor láttam őket egymástól külön. Tényleg olyan volt, mintha muszáj lett volna folyamatosan egymás nyakán lenniük. És azzal, hogy most lényegében kiderült, hogy Sharon apunak dolgozik, talán fenn áll az esélye annak, hogy igazából nincsenek is együtt.

Ha Buck tudja, hogy Sharon mit csinál, mit dolgozik, és kinek, biztos vagyok benne, hogy nem jött volna össze Sharon-val. Ha jobban belegondolok, egyedül a szőke hajú nő volt az, aki Bucky-t a pasijaként emlegette. Az ilyen összeszólalkozásoknál általában Buck mindig csak csendben ült.

Amikor benne voltam a szituációban azt hittem, hogy már nem érdeklem őt, azért nem is áll le se velem, se Sharon-val vitatkozni, viszont most már egészen más a helyzet.

Ha tényleg igaz, és Sharon tényleg sáros, akkor lényegében nincsenek is együtt?

- Mondtam, hogy nem sokat kell várni már. - újra apu szólalt meg, én pedig szépen lassan, de biztos léptekkel haladtam körbe az épületen.