women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

temporary fix

ALORA

Kezembe fogtam a csavarhúzót, majd egy jól irányzott mozdulattal a kamerába döftem azt, mikor már tizenöt perce szenvedtem azzal, hogy leszereljem a sarokban csüngő tárgyat.

Miután elmondtam néhány dolgot Steve-nek, beleegyezett abba, hogy leszereljük a kamerákat. Igen ám, de a többiek azt mondták, hogy mivel en találtam ki, csináljam meg egyedül. Korán keltem, mielőtt ők még a másik oldalukra fordultak volna, és munkához láttam.

Az első kamera gyorsan lejött, alig töltöttem el vele három percet, viszont a második már kifogott rajtam. Gyorsan vesztettem el a türelmemet a dologgal kapcsolatban. Amúgy se az én dolgom lenne, hogy ezt megcsináljam. Lényegében akár még fizetséget is kérhetnék azért, hogy segítek nekik. De nem.

Irritáltan megforgattam a szememet, lemásztam a létráról, majd felvettem az asztalon pihenő pisztolyomat, és a szoba másik sarkában elhelyezett kamera felé szegeztem. Gyorsan meghúztam a ravaszt, mire a szerkezet csörömpölve a darabjaira hullott, és ezzel egyidőben a riasztó is megszólalt.

Hangosan felsóhajtottam, majd megrántottam a vállamat, és a teremben lévő maradék kamerát is kilőttem. Ha már szólt a riasztó, akkor olyan édes mindegy, hogy felébrednek-e a hangzavarra a többiek. Meg amúgy is, tegnap, mikor beszélgettem Steve-vel, mondtam neki, hogy golyót kell röpíteni a biztonsági kamerákba, de ő csak mosolygott. Biztos azt hitte, hogy poénkodtam.

- Mégis miért támadt kedved lövöldözni ebben a gyönyörű, méregdrága építményben? - lökte be az ajtót Stark fáradtan, miközben a szemeit dörzsölte. Megállt a küszöbön, majd körbenézett, és szemével felmérte a károkat, amit okoztam. - Őrültebb vagy, mint a pasid. - mormogta, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott, meg sem várva a válaszomat.

- Miért hiszi mindenki azt, hogy Bucky a pasim? - néztem az ég felé, majd megforgattam a szemeimet, és az ajtó felé indultam. Majd feltakarítja valaki a szemetet, ha unatkozik.

- Talán azért, mert mind a ketten bele vagytok esve a másikba. - szólt egy hang a folyosón, mire a szívemhez kaptam a kezemet, és Natasha irányába fordultam. - Komolyan nem tudom, hogyha már Barnes nem olyan tökös, hogy lépjen, te miért nem veszed a kezedbe az irányítást, és kapod le. - fonta keresztbe karjait a mellkasa előtt, miközben szarkasztikus vigyort villantott rám.

Pisztollyal a kezemben lépkedtem a vörös hajú nő felé, aki bevárt engem, és egymás mellett sétáltunk végig a folyosón. Bal kezemmel a hajamba túrtam, majd ásítottam egyet. Nem volt valami kényelmes a kanapén aludni, de az istenért se akartam Sharon-t kipaterolni a volt hálószobámból.

Ha a többiek úgy találták, hogy odaadják neki azt a szobát, egészségükre. Amúgy sincs sok jó emlékem azzal a helyiséggel, főleg nem a fürdővel. Csodálom, hogy Tony újra és újra rászánta magát arra, hogy új tükröt vegyen a fürdőbe.

- Azért, mert a legutóbbi csókunkat is megbánta. - mormogtam, és megnyomtam a földszint gombját. Hátamat a lift falának vetettem, miközben végigsimítottam a fegyveren, letörölve róla néhány csepp száraz vért.

- Hogy mi?! - nyíltak el a nő ajkai egymástól meglepettségében, és szemei izgatottan csillogni kezdtek. - Te meg Barnes lefeküdtetek? - csapott vállon vigyorogva, mire hevesen rázni kezdtem a fejemet.

- Nem! Nem! - tiltakoztam egyből, miközben kiléptünk a liftből. - Nincs semmi ilyenről szó, Nat! Nem volt köztünk semmi sem, csak egy csók volt, annak is rossz vége lett! Nem feküdtem le vele! - szajkóztam, miközben idegesen követtem az orosz kémet a konyhába. - Nem történt semmi sem!