women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

outside

ALORA

- Sharon vagyok, - fogadta el a kezemet, majd erősen megszorította a kézfejemet, és kárörvendő mosolyra húzta a száját. - Bucky partnere."

- Partner, huh? - húztam vissza a kezemet, miközben tetőtől talpig végigmértem a szőke hajú nőt.

Akármennyire is próbálkoztam, hogy hibát találjak Sharon hibátlan testén, semmi kivetnivalót nem találtam a nő külsején. Viszont iszonyatosan unszimpatikus volt így első látásra. Nem tudom, hogy miért, de már akkor éreztem, hogy valami nincsen rendben azzal, ahogy Bucky-ra néz.

Olyan volt, mintha nem is tudom. Mintha együtt lettek volna, már ha ennek van értelme. Ahogy a szőke hajú lány Buck felé pislogott, nagy mosollyal és csillogó szemekkel, egyből realizáltam, hogy nem közömbös számára a férfi.

Buck viszont más volt. Amióta beléptem a helyiségbe, folyamatosan engem figyelt, de nem szólt semmit. Tekintetét enyémbe fúrta, majd pár pillanattal később, többször végig vezette rajtam a pillamtását. Kényelmetlenül éreztem magam, ugyanakkor vágytam arra, hogy Bucky felém nézzen, ezért viszonoztam cselekedetét.

- Partner. - erősítette meg James, majd miután megrázta a fejét, Sharon felé fordult, és rámosolygott a lányra, aki közel hajolt a férfi füléhez, és súgott neki valamit halkan, ami a lányt nevetésre, míg James-t egy szarkasztikus szemforgatásra ösztönözte. - Mi járatban erre, Alora?

Bucky nem úgy ejtette ki a nevemet, ahogy eddig. Egészen a mai napig hangjában mindig megbújt egy kis óvatosság, aggodalom és biztatás, viszont most semmi. Semleges volt a hangja. Ahogy kimondta a szavakat, mintha ott se lennék fordult újra a mellette ülő Sharon felé, és sutyorogni kezdtek.

- Segíteni jöttél? - állt meg mellettem Steve, és nem kis meglepetésemre, ő is ugyanolyan értetlen pillantást küldött az újdonsült páros felé, mint korábban én is. Kérdésére némán bólintottam, de szemeimet nem tudtam levenni Sharon és Bucky párosáról.

Én tudom, hogy nem vagyok valami különleges, soha nem is mondtam, hogy az vagyok, de azt hittem, hogy lehet közöttünk valami Bucky-val. Igen, nem hinném, hogy szerelmes vagyok belé, de lehet, hogy egy kis idő múltán teljesen bele estem volna a férfiba.

Az a csók, ami közöttünk történt, életem legjobb csókja volt. Ott akkor azt éreztem, hogy van közöttünk valami olyan kapocs, ami örök és megtörhetetlen, de így utólag belátom, hogy hülyeség volt ezt gondolnom.

Elmentem innen, és Bucky két héttel később már mással van. Ennyi volt. Ami volt esélyem nála, az is elpárolgott, mikor magamat helyeztem előtérbe, és leléptem anélkül, hogy bármit is mondtam volna neki. Talán minden sokkal jobb lett volna, ha itt maradok, vagy ha a távozásom ellenére tartottam volna a kapcsolatot Bucky-val.

- Akkor gyere, menjünk be a tárgyalóba. - fogta meg a vállamat Steve, majd fejével a lift felé biccentett, mire aprót bólintottam.

Vetettem egy utolsó pillantást Sharon és Bucky felé, akik boldogan nevetgéltek, majd beszálltam a liftbe, és hagytam, hogy a bennem felgyülemlett feszültség egy nagy sóhaj formájában távozzon a testemből.

Gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem éppen fogadtatásra számított. Azt hittem, hogy majd visszajövök, veszekedek egyet Steve-vel, Bucky leállít minket, aztán leülünk, és megbeszéljük a dolgokat. Naiv én. Mit is gondoltam, mikor azt hittem, hogy az utóbbi időben nem én voltam az egyetlen, aki helyre próbálta tenni a dolgokat a fejébe.

- Bocs, hogy erre kellett visszajönnöd. - mormogta mellettem Steve, miközben hátával a felvonó oldalának dőlt, kezeit összefonta mellkasa előtt, és a szeme sarkából felém nézett. - Tudom, hogy sokat jelent neked Buck. Biztos, nehéz lehetett ezt az egész Sharon-dolgot látni... - húzta el a száját.