women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

more than this

ALORA

Gyorsan küldtem egy üzenetet a bázisra, hogy éppen és egészen megérkeztünk a szállásra, majd Bucky felé fordultam, és csöndben figyeltem, ahogy kipakolja a csomagjait. Fém karján meg-megcsillant a nap fénye, valamint az arcát is fényesség árasztotta el.

- Ha kipakoltam, nem megyünk el szétnézni valamerre? - kérdezte, de a fejét nem fordította felém, továbbra is pakolászott.

- Mehetünk. - egyeztem bele, majd kivettem a csomagom aljába pakolt fegyvereket. Egy pisztolyt a nadrágom hátuljához tettem, míg a tőrömet a derekamon lévő övre rögzítettem.

- Miért hozol fegyvert? Még nem csinálunk ma semmit sem. - értetlenül nézte végig a férfi, ahogyan magamra aggattam a tárgyakat.

- Csak paranoiás vagyok. - motyogtam, majd magamra kaptam a fekete bőrdzsekimet, és az ajtó felé lépkedtem. - Jobb biztosra menni. Nincs kedvem fegyvertelenül sétálgatni. - dőltem neki az ajtó melletti falnak, és onnan figyeltem Buck-ot.

Még mindig nem hiszem el, hogy belementem abba, hogy eljöjjek ide, embert ölni. Azt meg még inkább nem, hogy Bucky-val. Látszólag jól kijövünk, de nekem akkor sem tetszik, hogy minket küldtek a többiek. Natasha mondta először, hogy nekünk kettőnknek kéne jönnünk, ő pedig Fury egyik közeli embere. Fury pedig úgy látszik, hogy Pierce-nek dolgozik, aki pedig jóban van apuval.

Ez az egész nagyon gyanús nekem, de nem akarom, hogy Bucky emiatt is aggódalmaskodjon, szóval inkább magamba tartom a gondolataimat. Azt hiszi, hogy nem vettem észre, hogy titokban, amióta itt vagyunk, és nem nézek oda, idegesen a hajába túr, dobol a lábával, és tördeli az ujjait.

- Kész vagy? - állt meg előttem, majd dobott felém egy kis mosolyt, és kitárta az ajtót. Egy biccentést követően léptünk ki a sötét folyosóra, aminek falain sárgás fénnyel égtek a régies lámpák.

A helyzet már-már kínos volt. Nagyon sok mindent akartam mondani Bucky-nak, de egyszerűen képtelen voltam szólásra nyitni a számat. Mit mondhattam volna? Hogy vagy? Már a párbeszéd gondolatától is rosszul éreztem magamat.

- Bucky? - fordítottam felé az arcomat.

- Igen? - lassította le a lépteit, és rám pillantott a kékes színű szemeivel.

- Semmi. - ráztam meg a fejemet, majd megszaporáztam a lépteimet. Megfordult egy pillanatra a fejemben, hogy rákérdezek nála, hogy nem-e tartja furának a helyzetet. Úgy érzem, valaki figyel, ez ettől feszült vagyok. Nagyon.

- Alora! - sóhajtott fel mögöttem Buck lemondóan, majd öles lépéseivel beért, és megrázta a fejét. - Nem akarod elmondani, hogy mi jár a fejedben?

- De igen, csak... - harapdáltam a számat kínosan. Nem voltam biztos abban, hogy el kellene mondanom neki a gondolataimat. A végén valami olyat ejtek ki a számon, ami nem fog neki tetszeni. - Csak inkább mégsem.

Itt megrekedt a beszélgetés. Bucky csak elhúzta a száját, a kezeit zsebre vágta, aztán pedig a földet figyelve szelte át a lépcsőfokokat. Biccentettem egyet a portás úr felé, aki ránk se bagózott, majd kiléptünk a friss levegőre.

- Keressünk egy tetőt? - kérdezte Buck egy kis félmosolyt villantva, amit meglehetősen aranyosnak tartottam. - Mondjuk arra? - mutatott több, lapos tetővel rendelkező ház irányába.

- Jó lenne. - bólintottam, aztán egymás mellett sétálva, jutottunk el az egyik magas épület tövéhez. Tanácstalanul pillantottam körbe, valami feljárót keresve, de semmit sem találtam, szóval széttárt karokkal Buck felé pillantottam, aki ugyanolyan tanácstalanul nézett vissza rám. - Ötlet?