women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

just like you

ALORA

"- Hallgass meg! - fogtam a tenyereim közé Bucky arcát, és mélyen a szemébe néztem, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat."

- Miért hallgatnálak meg? - kérdezte a férfi, és leütötte magáról a kézfejemet, majd hátrább lépett, vissza Steve irányába, hogy folytassák az edzésnek nevezett verekedést, ami nagyjából annyiból állt, hogy Bucky támadott, Steve pedig védekezett. - Egészen idáig az orromnál fogva vezettél, és manipuláltál! És én még hittem neked!

- Buck! - léptem a két férfi közé, és megfogtam a Steve felé induló öklöt. A szőke hajú hős vette a lapot, és kilépett a hátam mögül. Sam-vel karöltve álltak meg egy, a közelben lévő bokszzsák mellett, és úgy tettek, mintha ott sem lennénk, de azért láttam, hogy erősen fülelnek. - Kérlek, hallgass meg! Félreértetted az egészet!

Buck vállára tettem a tenyeremet, amit a velem szemben álló lassú pillantással követett végig, majd a szemembe nézett, és egy hirtelen mozdulattal a könyököm hajlatába ütött, átkarolta a karomat, kicsavarta azt, és a hátamhoz szorította.

Meglepett a férfi heves reakciója, de valamilyen szinten megértettem őt. Elég félreérthetőnek bizonyult a helyzet a tetőn, én is azt gondolnám, hogy áruló vagyok, ha nem tudnám az eredeti sztorit. Úgy hangzott a számat elhagyó mondat, mintha beismerő vallomást tettem volna.

- Bucky, nem hinném, hogy az a legjobb módszer, hogy elkezdünk verekedni egy ilyen félreértés miatt! - ráztam a fejemet, de azért a bal lábamat meglendítettem, és térden rúgtam a mögöttem állót, hogy kiszabaduljak az izmos karjainak fogságából.

- Ha már beszélgetni nem tudunk, csináljuk azt, amiben mind a ketten profik vagyunk... - emelte meg a fejét a férfi, és lassú léptekkel megindult felém. Bólintottam egy aprót, hiszen nem akartam még jobban szítani a feszültséget.

Bucky felém lendítette jobb karját, és egy ütést mért az arcom bal oldalára. Az ütés előtt megfordult a fejemben, hogy nem állok ki ellene, mivel nem nagyon volt kedvem pont vele verekedni, de amikor láttam, hogy mennyire ki van akadva, beadtam a derekamat, és kitisztult aggyal indultam meg felé.

Harc közben mindig kizárom a baljós gondolatokat, és csakis az ellenfelemre koncentrálok, illetve arra, hogy megtaláljam a gyenge pontját, mielőtt ő találja meg az enyémet.

Nem voltam hülye, tudtam, hogy a Hydra képezte ki Bucky-t. Tisztában voltam azzal, hogy milyen formájú harcra képes, de mégse féltem. Most az egyszer, hálát adtam apu kiképzéséért, amikor hónapokon keresztül ismételtette velem a legritkább ütéseket, rúgásokat és más, ezekhez hasonló mozdulatokat.

- Biztos vagy benne, hogy velem akarsz verekedni? - kérdezte Bucky, miután célba ért az ütése. Hangja érzelemmentes maradt, amint kimondta a szavakat. Semmi aggódást, vagy éppen törődést nem mutatott az irányomba, ami kicsit azért szíven ütött. - Mégis csak egy depressziós kislány vagy! - köpte felém a szavakat, mire ahelyett, hogy megsértődtem volna, átjárta a testemet az eddig visszafojtott düh, amit ezúttal hagytam kiszabadulni.

Leeresztettem a fejemet a vállaim közé, és vettem néhány mély levegőt. A teremben teljes csönd volt, ezért nem sok zavaró hangot kellett kizárnom. Hallgattam a szívverésemet, és lecsillapítottam a lélegzet vételemet. Lecsuktam pár pillanatra a szemhéjamat, és miután elszámoltam nyolcig, hirtelen felszegtem a fejemet, és neki rohantam Bucky stabilan álló testének.

Meglepődve nézte, ahogy megállok előtte, és különböző ütéseket szórók rá, de hamar észhez tért, és visszatámadott. Felém indította a fémkezét, de kitértem az ütés előtt, és a lábai között átcsúszva, hátulról rúgtam ki alóla a lábát.