women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

girl almighty

ALORA

Miután közönyesen megrántottam a vállamat, némán léptem ki a helyiségből, ahol a Bosszúállók ücsörögtek. Még az előtt ki akartam jutni abból a teremből, mielőtt eljut az agyukig, hogy mit is mondtam.

Igen, lehet, hogy nem vagyok százas, sőt azt is gondolhatod, hogy teljesen elment az eszem, de figyelj. Nem megyek vissza apuhoz. Nyilván azért annyira még nem őrültem meg, hogy önként és dalolva a halálomba rohanjak, viszont innen elmegyek.

Pár napja őrködik már bennem a téma, hogy jó lenne innen megpattani. Kezdem nagyon kívülállónak érezni magamat, arról nem is beszélve, hogy nagyon sokat balhéznek a többiek, olyan apró dolgokon, aminek semmi értelme nincsen.

Szóval néhány napot egyedül töltöttem a szobámba, csak éjjelente mentem ki a konyhába, hogy feltankoljak ételből és italból, mert azért éhen halni még nem szeretnék. Jót tett a csend, sokat gondolkoztam azon, hogy mit kellene tennem.

Tényleg megfordult a fejemben, hogy visszamegyek apuhoz, de aztán rájöttem, hogy tényleg nem lehetek annyira hülye, hogy azt a rémes embert válasszam ahelyett, hogy nyugodtan élnék, valahol messze mindentől.

Ugyanakkor tönkre akarom tenni aput valamilyen módon. Több ötletem is van, hogy hogyan is kéne elbánnom vele, viszont mindegyiknek várnia kellene még egy kicsit. Nem olyan könnyű egyik napról a másikra rátámadni a nevelő apádra, aki egy pszichopata, ha engem kérdeztek.

Kivettem a bőröndöt a szekrényből, kinyitottam, és elkezdtem beledobálni a cuccaimat, amik az ideiglenes szobámban voltak. A ruhákat az elején még hajtogattam, de nem volt túl nagy türelmem szóval a végén már csak szó szerint dobáltam a ruhadarabokat.

Az asztalhoz léptem, a fiókot kihúztam, és kivettem belőle a rajzaimat, valamint azt a néhány ceruzát, amit kincsként őriztem az utóbbi hetekben. A telefont, amit a küldetés miatt kaptam, kikapcsolva tettem bele a táskám egyik zsebébe, majd összehúztam a cipzárt.

- Bejöhetek? - az ajtó felé pillantva, Natasha-t láttam meg, aki rövid kopogás után nyitott be a helyiségbe, miután nem válaszoltam neki.

- Gyere. - motyogtam, és a fürdőbe szaladtam, hogy legalább a fésűt ne hagyjam itt. - Mit szeretnél? - intettem a nőnek, hogy nyugodtan üljön le, miközben én össze-vissza járkáltam a szobámban. Kezembe fogtam a telefon töltőt, majd azt is beletettem az egyik zsebbe.

- Biztos, hogy elmész? - kérdezte Nat, majd miután körbenézett a szobában, az asztal mellé tolt székre ült le, onnan figyelte a mozdulataimat. - Nem jobb neked itt, biztonságban? - folytatta, mikor nem válaszoltam neki rögtön.

Anélkül, hogy bármit is mondtam volna, gondterhelten felsóhajtottam, és lehasaltam a földre, hogy be tudjak nyúlni az ágyam alá, és ki tudjam húzni onnan a fegyverekkel teli táskámat.

- Biztonságban? - motyogtam halkan, miközben az asztalra pakoltam a fegyvereket, egyenesen a nő mellé. - Ezt nevezitek ti biztonságnak? Konkrétan apu simán lehallgatott, pedig elméletileg még lehetősége se lehetett volna rá, legalábbis Tony szerint. - villágítottam rá egy alapvető dologra.

Azzal, hogy apu hagyott nekem levelet, egyszerre keltett bennem rémületet és paranoiát. Egész végig tudta, hogy hol vagyok. Azzal is tisztában volt, hogy mi történik velem. Azon se lennék meglepődve, ha az összes eddigi eseményt figyelemmel követte volna. Biztos, tud a rohamokról, a vitákról, Bucky-ról...

- Mégis jobb ez a hely, mint az a pince, ahol ezeket a sebeket szerezted, nem? - döntötte oldalra a fejét a vörös hajú nő, és kezébe vette az egyik kést, majd forgatni kezdte az ujjai között. - Ha visszamész lehet, hogy kapsz még néhány karcolást. Nem volt még elég?