women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

kill my mind

BUCKY

Ott állt egy apró toppban, a kezeit összekulcsolta a melle előtt, és ideges tekintettel nézte az ötletet felvető Natasha-t, aki viszont vigyorogva figyelte a heves reakciónkat.

Alora teste megfeszült, és összeszorított fogakkal nézett körbe a szobában, kikerülve engem a tekintetével. Most valahogy más volt, mint mikor legutóbb láttam. A barna színben pompázó haja borzos volt, a szemei tompán csillogtak. Nem volt vidám mosoly az arcán, sőt, semmilyen érzelmet nem mutatott a világ felé.

Ahogy lentebb kalandozott a pillantásom, észrevettem az elég feltűnő sebhelyeit, amik látványától összeszorult a torkomon. Durva, hogy még a mai napig képes az életéért küzdeni, mikor a világ eddig csak a rossz oldalát mutatta meg neki.

Amióta nem futottunk össze minden nap, lefogyott. Nem látványosan, egy átlagos szemlélő észre sem vette volna, de én már láttam hasonló formában. Mármint, nyilván az edzésre gondolok, meg az orvosi vizsgálatra, amikor szintén sport melltartóban álldogált mellettem.

Az arcán lévő sebek egész szépen gyógyulnak ahhoz képest, hogy legutóbb is felszakadtak, mikor szerencsétlenül érkezett a kádba, arccal lefelé.

- Mondom, hogy nem! - rázta gyorsan a fejét Alora. - Nem akarok menni semmilyen bevetésre, főleg nem Bucky-val! - mondta őszintén, de még mindig nyugodt hangon, és merev arccal.

- Ó, köszönöm a bókot! - fordultam a lány felé, és rákacsintottam, mire rám se nézve megforgatta a szemét.

Egészen biztos vagyok abban, hogy pipa rám, amiért nem kerestem a társaságát azóta az eset óta, és még meg is tudom érteni, valahol mélyen, viszont jobb volt ez így nekünk.

Mindenkinek kell egy kis szünet, és nekünk most kellett az, hogy ne legyünk folyamatosan egymás mellett. Az igazat megvallva, nem szerettem volna neki ugrani a lánynak a stressz miatt, ami az utóbbi napokban körül vett. Elég volt nekem Steve-vel összebalhézni, aki azóta sem kíváncsi rám.

Mármint, ő Steve. Nyilván nem fog teljes mértékben szarni a fejemre, csupán megpróbál ignorálni, amikor véletlenül egy helyiségben tartózkodunk. De azért minden nap megkérdezi, hogy hogy vagyok, és mit tervezek csinálni.

Szóval egyedül vagyok, mint a kisujjam, de nem bánom. Most van időm magamra, amit tényleg csak azzal töltök, hogy helyre pakoljam magamban az összekuszálódott gondolatokat. Sokat edzek, és mindig a fejemben vagyok, de már úgy érzem, hogy kezd lassan minden a helyére állni.

- Szerintem sem jó ötlet! - tette fel a kezét Steve, mire zavarodott pillantással néztem a férfi irányába. Az rendben van, hogy Alora nem akar velem időt tölteni, mivel dühös, és én nem akarok most semmilyen bevetésre menni, de az őszintén meglepett, hogy Steve-nek van ebbe a helyzetbe beleszólása.

- Ó, szőke hercegem! - nézett rá Steve-re Tony gúnyos tekintettel. - Halljuk, most éppen mi az, ami miatt nem értesz egyet a mi döntésünkkel? - döntötte oldalra a fejét Stark.

- Az utóbbi időben egyikük sincs a dolgok magaslatán, és szerintem van olyan fontos ez az akció, hogy sikeresen végre tudják hajtani azok, akik mennek. - állt fel a székéből, és oda állt Tony mellé. - Ha azt akarjuk, hogy minden rendben menjen, és rövid idő alatt meg legyen, nem hinném, hogy pont őket kellene küldenünk.

Alora felhorkantott, majd ellökte magát a faltól, és magabiztosan lépett oda Rogers elé. Nem sokszor láttam, hogy ilyen eltökélt, magabiztos lépéseket tett, szóval kíváncsian és kicsit döbbenten vártam, hogy mit fog kihozni ebből a helyzetből a lány.