women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

i would

ALORA

"- Mióta van itt Sharon?"

- Hogy őszinte legyek, én sem tudom pontosan, és azt sem, hogy miért. - rázta meg a fejét Steve, miután megforgatta a szemeit. - Ugye Buck eltűnt, aztán nemrég előkerült, és mikor visszajött, már jött vele Sharon is. - rántotta meg a vállát közönyösen a férfi, de azért rosszallóan elhúzta a száját.

Azért jó tudni, hogy nem én vagyok az egyedüli olyan ember, akinek nem szimpatikus Sharon, már ahogy Steve pillamtásából kivettem. Ne értsetek félre, nem azzal van bajom, hogy Bucky más nővel van, mert hát legyen, ha neki az esik jól, viszont nekem valami nagyon nem stimmel. Még nem tudom, hogy mi az, de ki fogom deríteni, mivel nem akarom, hogy esetleg Bucky-nak legyen belőle baja.

- És lehet róla tudni valamit? - bal kezemmel támaszkodtam az asztalon, államat a tenyerembe helyeztem, míg a másik kezemmel doboltam az asztal lapján. - Hogy ki is ő valójában?

- Nem nagyon kérdeztem, de őszintén, nem is nagyon érdekel. - fonta keresztbe a karjait maga előtt a férfi, mint egy morcos kisfiú. - Bucky-val viszont beszéltem de ő meg azon kívül, hogy terel, semmit nem mond nekem. Talán neked kellene beszélned vele... - emelte rám a kék árnyalatban tündöklő szemeit, amik fáradtan csillogtak.

- Á, szerintem egy ideig jegelni fogom a kapcsolatunkat. - hárítottam el egyből Steve reménykedő szavait. - Hagyj legyen Sharon-val, aztán majd meglátjuk. Lesz, ami lesz.

És tényleg így gondoltam. Bucky-nak joga van boldog lenni, és ha mellettem nem volt boldog, viszont Sharon mellett az, akkor legyen vele. Egyszer az életbe önzőnek kell lennie ahhoz, hogy végre megtalálja a megérdemelt boldogságát. Felőlem aztán lehet egyedül, Sharon-val, bármelyik csajjal, vagy esetleg velem, nem érdekel, csak legyen boldog.

- Ahogy akarod. - tette fel a kezeit maga előtt védekezően Rogers, de azért folytatta, amibe belekezdett. - Szerintem viszont nem szabadna hagynod, hogy a kapcsolat vagy mi, ami kettőtők között van, vagy volt, megszűnjön. - tanácsolta kedves, lágy hangon. - Alora, ezt most úgy mondom, mint egy kívülálló; Bucky melletted a legboldogabb, és ezen Sharon se fog tudni változtatni, ha én nem tudtam.

Steve Rogers. Nem tudtam, hogy mi ütött belé. Komolyan kényelmetlenül éreztem magam a közelébe. Mármint, nem miatta, hanem a szituáció miatt. Eddig folyamatosan veszekedtünk, szinte meg se tudtam őt ismerni. Azt se tudom, hogy ki ő valójában, de azért ítélkeztem fölötte minden ok nélkül.

Jézusom, szörnyű ember vagyok! Nem véletlenül tartja őt becsben az egész világ, és ki tudja, talán még a világűr is. Lehet, hogy én gondolkodtam rosszul, és végig Steve-nek volt igaza? Áh, nem tudom. Mostanában össze szedtem magamat, amíg egyedül voltam, szereztem egy kis magabiztosságot, de mint most is, néha előjön belőlem a bizonytalan énem.

Ilyenkor mindent és mindenkit megcáfolok magam körül. Hiába mondták el nekem az emberek az őszinte véleményüket, én meg évekkel később is képes vagyok azok gondolkodni, hogy vajon tényleg igazat mondott, vagy csak nem merte a szemembe mondani a dolgokat.

Clint-vel is így vagyok sajnos. Ki tudom őt zárni az életemből, szinte már próbálkoznom sem kell, automatikusan megy, viszont minden héten legalább egyszer eszembe jutnak a szavak, amiket a fejemhez vágott.

Most már tudom, hogy Steve miért gyűlölt. Ismerem az érveit, és mindegyik helytállt. Viszont a többiekkel még mindig hadilábon állok. Hiszen Barton nem is olyan régen egy kést állított a combomba, miközben kést szegeztem a torkának. Ha engem kérdeztek, ez nem éppen egy barátságos kapcsolat.