women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

meet me in the hallway

ALORA

A naplómat is beletettem a bőröndömbe biztos, ami biztos alapon, hátha kedvem támad végre a kezembe kapni egy tollat, és feljegyezni az elmúlt napok történéseit.

Becipzároztam a táskát, majd leemeltem az ágyról, és az ajtó mellé gurítottam. Odaléptem a szekrény elé, elpakoltam a maradék cuccot, amit nem viszek magammal, majd beleugrottam az ágyamba, és magamhoz öleltem az egyik kispárnát.

A szememet lecsukva, adtam át magam a kellemes csendnek, ami körbe lengte az épület nagy részét, mivel mindenki a legalsó szinten csoportosult. Nem vagyok biztos abban, hogy miért, de legalább egy kis időre egyedül tudtam maradni.

Tony emlegetett valami baráti iszogatást tegnap edzés közben, de kedvesen visszautasítottam a meginvitálást, és inkább választottam azt, hogy egyedül fogok dögleni az ágyamban, kipihenve magamat, a holnap kezdődő bevetés előtt.

Az utóbbi napokban rettenetesen sokat stresszeltem, és folyamatosan zúgott a fejem. Azzal, hogy megosztottam néhány belsős infót Bucky-val, elég sok fájó sebet szakítottam fel, és ez lelkileg teljesen kikészített.

Persze, tisztában voltam azzal, hogy semmi sem kötelező, én mégis úgy szerettem volna, ha legalább Buck tud néhány olyan dolgot rólam, amit a többiek nem. Valamiért egyedül őbenne bízok meg, az itt élők közül, de még pontosan én sem tudom, hogy miért van ez így.

Talán csak jobban megértjük egymást?

A gondolataim apu felé siklottak, mint mostanában minden egyes nap, minden egyes percében. Egyszerűen nem hagy nyugodni, hogy nem tesz semmit annak az érdekében, hogy megtaláljon, és visszavigyen magához.

Nyilván, a vak is látja, hogy itt sokkal jobb helyen vagyok, mint abban a mocskos pincében, de soha sem jó, ha huzamosabb ideig nem lehet apu felől hallani. Nagyon veszélyes ember, és félek, hogy legközelebb nem engem fog célba venni, hanem egy számomra fontos személyt.

Például Bucky-t.

A másik oldalamra gördültem, és kezembe vettem, a két napja beszerzett telefonomat, hogy megnézzem, mennyi az idő. Elhúzott szájjal konstatáltam, hogy még csak este tíz óra van. Végül aztán, egy fél óra elteltével, megindultam a fürdő felé, hogy vegyek egy zuhanyt alvás előtt.

Kicsit izgultam a holnap kezdődő bevetés miatt, mivel még soha nem vettem részt olyan akcióban, ahol nem csak egyedül vagyok, hanem társam is van. Arról meg nem is beszélve, hogy egyből Bucky-val megyek, akivel köztudott, hogy jól kijövünk.

Ez még egy jó dolog is lehetne, de ha belegondolok abba, hogy az ilyen küldetések milyen veszélyesek, egyből összefacsarodik a szívem. Az kéne még, hogy valamelyikünk meghaljon. Jó, az igazat megvallva, nem nagyon féltem magamat, inkább Buck az, aki miatt aggódok egy kicsit.

Olyan sok mindent túlélt már, nem szeretném, ha ezen a bevetésen sérülne meg komolyan, vagy esetleg meghalna. Egyrészt, Steve vigasztalhatatlan lenne, másrészt minden élő ember engem okolna, és másnapra már én is alulról szagolnám az ibolyát.

Oké, ez lehet, kicsit önzően hangzott, de most valamiért a szokásosnál is fáradtabb vagyok, és nem nagyon van kedvem egy újabb nagy konfliktushoz. Örülök annak, hogy jelenleg mindenkivel úgy mond jóban vagyok, ami annyit takar, hogy aki valamiért haragszik rám, az is csak magában szidja az anyámat, vagy akkor, amikor nem vagyok ott.

Becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtaját, majd leraktam a pizsomámat a mosdókagyló melletti szekrényre. Kezeimmel a kagylóra támaszkodtam, és kimerülten pislogtam az újonnan vett tükörbe.