women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

there you are

ALORA

- Főnök, mi? - feküdt le a hátára Bucky, miközben a kezét a derekam köré fonta, és a mellkasára húzott. Mosollyal az arcomon hajtottam rá a fejemet a férfi mellkasára. Kezemmel körbeöleltem a nyakát, és lassan simogatni kezdtem a tarkóját.

- Hát, ha egy nem már szerencsére nem létező szervezetnek lehet főnöke, akkor igen. - haraptam be az alsó ajkamat, hogy elfojtsam vigyorgásomat. - Most már én vagyok a főnök.

- Aha, persze! - simította a hátamra hideg kezét, majd lassan simogatni kezdett, miközben egy puszit nyomott a fülem mögé, akibe enyhén belepirultam.

A tetőn feküdtünk. A lemenő nap fényesen sütött ránk, miközben halkan beszélgettünk. Miután megöltem aput is, ezzel végre magam mögött hagytam az összes vele járó problémát, egyből visszasiettem ide, a Bosszúállók hadiszállására.

Szükségem volt egy kis figyelem elterelésre. Nem nagyon kattogtam azon, hogy mennyi embert öltem meg, ugyanakkor nagyon furán éreztem magam. Olyan különös volt úgy sétálni az utcán, hogy nem fordult meg az agyamba, hogy esetleg apu, vagy valamelyik embere éppen megfigyel.

Mintha apu halála át szakított volna egy gátat bennem. Nem azt mondom, hogy abban a pillanatban, hogy meghúztam a ravaszt, megkönnyebbültem, de szabadnak éreztem magam. Nem függök már senkitől. Nem áll fölöttem senki, mármint nyilván a kormányon kívül, aki megmondaná, hogy mikor mit kellene tennem.

- Aggódtam miattad! - tűrt a fülem mögé egy hullámos tincset Bucky, mikor megemeltem a fejemet, hogy kék szemeibe tudjak nézni. - Tudtam, hogy erősebb vagy mindenkinél, de azért féltem, hogy apu csinál veled valamit. - vallotta be őszintén, mire ismét halvány pír kúszott az arcomra.

- Nem csinált semmit, csak megpróbált manipulálni. - motyogtam, miközben a hajába túrtam, és végigsimítottam az arcán. - De nem jött össze neki, mert már nem volt semmi hatalma fölöttem.

Nem mondtam ki még hangosan, de büszke voltam magamra. Nagyon-nagyon büszke.

Pár hónappal ezelőtt egy pincében haldokoltam, most pedig életem szerelme közelében vagyok. Már nem vagyok olyan gyenge, sem halkszavú. Ki tudok állni amellett, ami fontos számomra, és magabiztosabbá váltam. Nincs bennem annyira már a félsz, hogy vajon mit gondolnak rólam, vagy a sebeimről.

A sebek csak azt mutatják, hogy túléltem egy nehéz korszakot, és ennek tudatát, emlékeit senki sem veheti el tőlem.

Egy hete halt meg Sharon, Ward és apu is. Egy hét kellett ahhoz, hogy kicsit elengedjem a dolgokat, kiürítsem a fejemet, és csak Bucky-val legyek.

Meg persze Sam-val, aki képes a szememre hányni, ha nem vele, hanem Bucky-val töltök egy nap több időt. Egyébként, jól meg vagyunk. Lassan, de biztosan építgetjük a barátságunkat a férfivel, és ennek őszintén nagyon örülök. Végre van nekem is olyan barátom, akinek bármit el tudok mondani.

Természetesen most is, és valószínűleg egészen addig, amíg meg nem halok, Buck lesz számomra a legfontosabb ember az egész világon, hiszen mégis csak ő volt az az ember, aki megtanított engem szeretni.

És én viszont szeretem őt.

És ez jó.

Nagyon jó.

A fellegekben érzem magam, mikor vele vagyok. Könnyed témákat feszegettünk az elmúlt napokban, mivel ki szerettük volna használni a teljesen munka és probléma mentes időt, viszont mindig van egy olyan dolog vagy esemény, ami természetesen mindent tönkretesz.