women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

same mistakes

BUCKY

- Szóval? Ötleteket kérek emberek! - tapsolt kettőt Stark, és keresztbe fonta maga előtt a karjait. Az asztal végén állt, és úgy nézett végig rajtunk, mintha az apánk lenne.

A teremben szinte minden hely foglalt volt. Ritka alkalmak egyike volt a mai; mindenki otthon volt. Ennek örömére Steve úgy döntött, miért is ne ma tárgyalnánk meg, hogy mi legyen Alora-val és apuval.

Apropó, amiután a lány beszámolót tartott a neki címzett levélről, a többiek, -néhány kivétellel ellentétben-, megengedték a lánynak, hogy szabadon járkálhasson az épületben. Nem mondták, hogy ártatlan, ahogy azt sem, hogy szabad, de Alora-t nem nagyon izgatta a dolog. A cellából egyenesen a szobájába menekült, és legalább négy napig egyikünk se hallott felőle.

Igen, én sem mentem utána. Vagyis, próbálkoztam. Komolyan. Ne legyél rám mérges, amiért tartom a tisztességes távolságot. Azt se tudom, hogy most mi történik. Egyik pillanatban minden varázslatos. Alora-val vagyok, és egymás társaságát élvezzük, viszont egy röpke pillanat alatt megváltozhat minden.

- Nekem van ötletem! - tette fel a kezét Clint, majd utána még Sam és Steve is magasba lendítette a kezét.

Ahogy végignéztem a benn ücsörgő embereken, egyből tudtam, hogy ennek csakis rossz vége lehet. Jobb oldalon mellettem Steve ült, másik oldalamon Sam. Konkrétan be voltam szorítva két hazafi közé. Nagyszerű. Steve mellett mindenki legnagyobb meglepetésére Natasha foglalt helyet, a nő jobbján pedig Barton kopogtatta ujjaival az asztalt.

Velem szemben Stark állt, kezével az üres szék támlájába kapaszkodva. Az üres szék bal oldalán Wanda, míg a jobb oldalon Banner feszengett. A boszi kezeit Vision fogta, utána pedig Rhodey következett a sorban.

Ha érdekel, Alora is a helyiségben volt. A fal mellett állt, nem olyan sokkal mögöttem. Nem nagyon volt alkalmam még ránézni a lányra, így azt sem tudom, hogy vajon milyen hangulata van. Bár, ha rólam folyna a sokadik értekezlet, valószínűleg már kilenne a tököm.

- Jó, akkor kezdjük Wilson ötletével, mivel ma őt bírom a legjobban. - biccentett Sam irányába Tony, majd mielőtt a mellettem ülő fel szólalt volna, a milliárdos csikorogva kihúzta a székét, és ő is helyet foglalt.

Sam nem zavartatta magát, ülve kezdett el beszélni. Néha nagyon idegesített Wilson, sőt mindig. Egyszerűen utálom, hogy ő és Steve konkrétan lassan egy emberré forrnak össze. Mindketten imádnak harcolni a jó úgy érdekében, és legfontosabb nekik a haza, meg persze az őszinteség.

Már nem azért, hogy bármit is Steve szemére hányjak, de amióta itt lakom velük, sokkal több időt tölt el Sam-vel, mint velem, már nem mintha annyira esdekelnék bárki társaságáért. Őszintén szólva kicsit bánt csak az egész. Inkább nem is az zavar, hogy vele van, hanem az, hogy engem számon kér, miért vagyok Alora-val, és miért nem vele vagyok.

Aztán mikor keresem, sosincs itt.

- Ez az Apu, vagy ki a fene egy nagy szervezet vezetője, nem? - tette szét a kezeit Sam, mire néhányan bólintottak. - Mi nem tudjuk pontosan, hogy kivel állunk szemben, viszont Alora igen, ahogy azt is tudja, hogy hol találjuk ezt a bizonyos csávót. Odamegyünk, és rácsapunk egyet a fenekére! - fejezte be diplomatikus hangon.

- A ferde hajlamaidat későbbre tartogasd. - csak ennyit fűztem hozzá a férfi ötletéhez, mivel teljességgel kizártnak tartottam, hogy ilyen könnyedén le tudnánk győzni aput.

Alora elmondása alapján, már amit elmondott, sokkal, de sokkal nagyobb falatnak tűnik apu, mint amilyenre a többiek számítanak. Könyörgöm, az a férfi gond nélkül ölt meg egy családot, akikkel Alora-nak kellett volna végeznie. Tudta, hogy hol van a lánya, tudta, hogy mit tesz a lánya, és az a legrémisztőbb, hogy még azt is megfejtette, mit gondolhat Alora.