women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

where do broken hearts go

BUCKY

Lassan lépkedtem ki a konyhából, egyenesen a nappaliba, ahol a lányok beszélgettek. Natasha és Alora, amióta felébredtek, - vagyis amióta rátörtük az ajtót Alora-ra, és megnyugtattuk - , kezükben egy-egy bögre itallal, néha-néha felkacagva, halkan beszélgetnek. Az elején Wanda is részt vett ebben, csak rohamosan közeledett az egyik bevetésének időpontja, így viszonylag gyorsan szedte a sátorfáját.

Egy ideje már itt álldogálok a konyhában, hátamat a falnak döntve, őket figyelve.

Már ébren voltam, mikor hallottuk a sikításokat a szobája felől. Amikor először elindultam a szobája felé, nem mentem be hozzá, mivel nem hallottam a hangját. De aztán, mikor leértem a nappaliba Steve-hez, hogy megbeszéljük a mai nap részleteit, újra felhangzott a lány hangos, keserves kiáltása, amire már gondolkozás nélkül rontottam be hozzá.

A látványa kissé megdöbbentett, de próbáltam nem az arcomra írni, amit gondoltam. A haja izzadtan tapadt homlokára, a levegőt sípolva kapkodta, és amikor belenéztem a szemébe úgy tűnt, nem tudja, hol van.

Természetesnek vettem, hogy odamegyek hozzá, és megpróbálom lenyugtatni, de amikor ijedten felém kiáltott, mindkettőnk érdekében, inkább hagytam, hogy Steve viselje a gondját.

Hatalmas lelkiismeret furdalásom van, hogy nem erősödtem, és nem öleltem át akkor, de talán ez volt a helyes döntés akkor.

El sem tudom képzelni, hogy vajon mi zaklathatta fel ennyire a lányt. Valószínűleg rémálma volt, amiben átélt régi emlékeket. Tapasztalatból mondom, hogy ezek a legkínzóbb jelenségek, amikkel meg kell küzdenie az embernek, miután trauma éri.

Kizárhatod az emlékképeket, mikor ébren vagy, és tudod magad és a gondolataidat kontrollálni, de este, álmodban könnyen elhatalmasodnak fölötted a saját magad által kreált démonjaid.

És ahogy látom, illetve tapasztalom az elmúlt pár órában, Alora is ezt a módszert veti be. Az ágyában reszketve ült, alig bírták szóra bírni, de most már egy egészen másik oldalát mutatja a világ felé. Elnyomta a magában dúló érzéseket, és vígan nevetgél Natasha-val.

- Bámulod így még néhány óráig, mint egy perverz, vagy oda is mész hozzá? - kérdezte mellőlem, felhúzott szemöldökkel Sam, mire rákaptam a fejemet, és vetettem felé egy gyilkos pillantást.

- Nem akarom felzaklatni. - mondtam halkan, visszafordítva a pillantásomat Alora felé.

- Amúgy mi is történt? - támaszkodott meg a konyhapulton, és vigyorogva húzogatni kezdte a szemöldökét.

- Rémálma volt, és sikítva ébredt fel. - motyogtam, és a férfi felé néztem félszemmel, hogy lássam a reakcióját.

- És neked ehhez mi közöd van? - rázta meg a fejét értetlenkedve Sam, mire felsóhajtottam.

- Az idegeimre mész, ezzel a sok kérdéssel! - morogtam bosszúsan, elkerülve a válaszadást.

- Mert jobb lenne, ha én is egy két lábon járó, néma, búval baszott fickó lennék, mint te?! - húzta az agyamat, mire gyengén megböktem a homlokát, hogy nyugodjon meg. - Inkább beszéld meg vele. - tanácsolta lehalkítva a hangját, és ő is a lányok felé vezette a tekintetét, miután visszatért az eredeti témára. - Ne halmozzátok egymásra a feszkót, mert - hogy őszinte legyek -, nem akarom látni, hogy mit tesztek, ha mind a ketten robbantok! - biccentett egyet, majd magamra hagyott a gondolataimmal.

Alora annyira más, mint eddig bárki, akivel ez alatt a pár év alatt találkoztam, illetve összefutottam. Nagyon érdekesen hat rám a közelsége, pedig még nem is igazán értünk egymáshoz. A szimpla tekintetével képes lyukat égetni az oldalamba, és ha a szemembe néz, olyan érzésem támad, mintha a lelkembe látna, és tudná az összes titkomat.