women with a black hat - Bucky Barnes [Completed]

home

BUCKY

" - Csak nem benn rekedtek a szavak? - suttogta, majd mielőtt bármit mondhatott volna, a számat az övére tapasztottam, és édes csókot hagytam rajta."

Nem tudom, mi ütött belém, mikor megcsókoltam a lányt, de egyszerűen képtelen voltam arra, hogy ne fejezzem ki az iránta érzett érzelmeimet. Amikor először, a tetőn ültünk, féltem. Nem akartam, hogy tolakodónak tűnjek, ezért is húzódtam el, mielőtt meg történhetett volna a csók.

De aztán, mikor megláttam Alora csalódott tekintetét, egyből tudtam, hogy ezt nagyon elbasztam. Olyan gyorsan elfutott a közelemből, hogy feleszmélni sem volt időm. Kicsit bizonytalan voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy utána merjek-e menni, de aztán beugrott, hogy nem szabad elszalasztanom ezt a lehetőséget.

Már régóta tudom, hogy tetszik nekem Alora. Az első pillanatban megfogott a megjelenésével és kisugárzásával. Nem akartam nagyon rátapadni, de nagyon szeretek a közelében lenni. Ő annyira nyugodt. Nem erőltet semmit. Mindent hagy, hogy a maga módján történjen. Mikor vele vagyok, végre nem érzem magam feszélyezetten. Nincs bennem az a szorító érzés, hogy azt gondolják rólam, hogy egy gyilkos vagyok.

Mellette nem a Tél Katonája vagyok, hanem James Bucky Barnes, és erre büszke vagyok.

Végre valaki, akinek meg merek nyílni. Végre egy ember, aki nem azt látja bennem, hogy ki voltam, hanem azt, hogy ki vagyok, jelen időben. Még soha sem vetődött fel közöttünk a kérdés, hogy esetleg mi volt vagy van a Tél katonájával.

Mikor utána rohantam, eltökélt voltam. A franc sem gondolta volna, hogy neki áll verekedni. Nyilván nem ütöttem vissza, hiszen semmi okom nem volt rá, csupán védekeztem. Aztán eltört az orrom, ő pedig leszállt rólam, és miután bemutatott, magamra hagyott.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jött be a lány magabiztos énje. Nagyon dögös volt, ahogy hidegséggel és kárörvendéssel a szemében megvillantotta a középső ujját.

Azt sem tudja, hogy mit csinál velem, pedig ha tudná...

Mikor megláttam a szoba közepén, és kiejtette a nevemet, tudtam, hogy mostantól csakis neki fogom megengedni, hogy James-nek hívjon. Végig az ajkát figyeltem, ahogy kimondta a nevemet, aztán valami kattant bennem, és felé rohantam.

Muszáj volt megcsókolnom.

Amikor végre összeért a szánk, mintha ezer bomba robbant volna fel a szobában. Kezeim az arcán voltak, ő pedig a hajamba túrt, és meghúzta a kócos tincseimet. A csók durva volt, szenvedéllyel fűtött. Egyszerűen elvesztettem a józan eszemet. Többet akartam. Az ajkaink tökéletesen illettek össze, mintha csak egymásnak teremtettek volna minket, ami nyilván hülyeség.

Teljesen üres volt a fejem, ugyanakkor mégis zsongott. Viszont most nem engedtem neki, hogy elém vetítse a rémképeket. Csak Alora volt a fontos abban a pillanatban, semmi és senki más. A szívemre hallgattam. Engedtem, hogy az orromnál fogva vezessen, és nem zavart, hogy egyre jobban és jobban beleesek a lányba.

Annyira más ez a lány, annyira különleges és annyira tökéletes. Életemben nem láttam még hozzá hasonlót. Soha nem gondoltam volna, hogy még ebben az életben megcsókolok valakit, de örülök annak, hogy ez a valaki Alora lett. Azt hiszem, hogy rohadtul beleestem ebbe a lányba, és vele akarok maradni addig, míg világ a világ.

Lassan húzódtunk el egymástól. Kezem még mindig az arcán pihent, míg ő a tarkómat simogatta az ujjaival. Mellkasunk gyors tempóban emelkedett fel és le, a levegőt kissé kapkodva vettük. A lány szája enyhén megduzzadt, és kipirosodott, de édes mosoly ült rajta, csakúgy mint az enyémen.

Majd szét vetett a boldogság abban a pillanatban. Szinte repülni tudtam volna az örömtől. Rég éreztem ilyen egységes örömöt a lelkemben. Olyan, mintha Alora csókjával, az összes agyamban kavargó gondolat el tűnt volna. Mintha, eddig sem lettek volna ott. Nem éreztem, hogy valami nem lenne rendben velem. Nem gondolkodtam azon, hogy vajon kik keresnek most éppen engem.

Nem voltam akkor senki. Sem egy veterán, sem egy katona, sem egy fogoly, sem egy Bosszúálló.

Egyszerűen csak én voltam, Bucky. Egyszerű ember, aki rohadtul szerelmes ebbe a lányba. Hihetetlenül szerelmes ebbe a lányba. Elképesztően szerelmes ebbe a lányba.

Örökké vele akarok maradni.

- Buck... - motyogta, majd kezeit a mellkasomra vezette, és vigyorogva felnézett rám. A szemei boldogan csillogtak, tekintete ragyogott. Mindig szép, sőt gyönyörű Alora, de most elképesztően nézett ki. A zöld szemei minden egyes alkalommal rabul ejtenek, most sem volt másképp. - Mit csinálsz? - kérdezte, majd oldalra döntötte a fejét.

Megrántottam a vállamat, majd elengedtem az arcát, és egy gyors mozdulattal az ölembe kaptam a lányt, aki egy sikkantás után aranyosan felkacagott, és a derekam köré fonta a lábait. Erősen szorította a testemet, mintha tőlem függne az élete. Kezeit a nyakam körül kulcsolta össze, majd szólásra nyitotta a száját.

Nem engedtem, hogy egyetlen szó is elhagyja azokat a csókolnivaló ajkait. Újabb csókba invitáltam őt, amibe kérdés nélkül belement, és egyből visszacsókolt. Nem tudom leírni, hogy mennyire boldog voltam akkor. Életem talán legtökéletesebb pillanata volt.

Minden rendben volt körülöttem és bennem is. Semmi feszkó, semmi harag, semmi harc, semmi gyűlölködés. Csak én és Alora, teljes nyugalomban, a szoba közepén.

Soha nem akarok innen elmenni. Nem akartam, hogy megszakadjon a csók. Nem akartam, hogy eltávolodjon tőlem. Azt akartam, hogy mindig mellettem legyen a lány. Azt akartam, hogy soha se távolodjon el tőlem.

Kell nekem ez a lány.

- Bucky... - szakadt el tőlem egy pillantra Alora, majd miután nyomott egy gyors puszit a számra, a mellkasomra hajtotta a fejét, és hangosan felsóhajtott. A fejére hajtottam az enyémet, és nyomtam egy lágy puszit a hajába. Egész testemmel öleltem a lányt, nem akartam elengedni.

- Baj van? - kérdeztem óvatosan. Könyörögtem az égieknek, hogy ne legyen semmi baj sem. Nagyon féltem attól, hogy megbánta Alora, hogy viszonozta a csókomat.

Lehet, még se kellett volna csókolom? Ó, mondd, hogy nem csesztem el a barátságunkat ezzel! Ugye nem hamarkodtam el semmit? Túl nyomulós voltam? Tudtam, hogy nem kellett volna közelednem! Vagy rossz volt a csók? Eszembe sem jutott, hogy már körülbelül hetven éve nem csókoloztam senkivel. Ugye nem volt rossz?

- Dehogy van baj! - vágta rá azonnal a lány, őszinte hangon, majd nyomott egy puszit a mellkasomra. - Csak nagyon hálás vagyok azért, hogy itt vagy nekem, és nem ítélsz el úgy, mint a többiek. - nézett fel rám, és félmosolyt villantott.

- Alora... - susogtam megkönnyebülve, és adtam egy csókot a lány szájára, aki mosolyogva nézett vissza rám. - Én köszönöm, hogy itt vagy velem. Nagyon sokat köszönhetek neked, és soha nem leszek képes meghálálni, amit értem tettél!

- De hisz, nem is tettem érted semmit! - rázta a fejét nevetve a lány mosolyogva, majd szégyenlősen a föld irányába nézett, és a szájába harapott.

- Fel sem tudod fogni, hogy mennyi mindent tettél értem! - vigyorogtam boldogan. - Kezdjük azzal, hogy ránk támadtál a toronyba, hogy megöld Tony Stark-ot...

- James...

Hey everyone ♡

A mai rész sokkal rövidebb lett, és nem sok minden történt, de holnap már beindulnak a dolgok, hiszen nem nyaralni mentek...

Remélem, tetszett a rész! Ha tetszett, esetleg hagyj egy vote-ot, vagy kommentet. Ha van valami észrevételed, nyugodtan oszd meg! Nem garantálom, hogy nincs benne hiba, de igyekszem!

Legyetek jók!

Love, hangyasav♡