Tale of the White Demon

|6|

"Who are you to change this world?/Silly boy..."                                                                        
(STARSET-Carnivore)

Amint abbamaradt a lövedékzuhatag, Yume azonnal felpattant.

-Mi a rák volt ez, te idióta? – vágta pofon Terasakát, aztán azzal a lendülettel rohant ki a tanári asztalhoz. Nagisa hullasápadtan feküdt a földön, mellette egy nagy halom fekete, összeégett valami, amiben feltehetően Korosensei földi maradványait tisztelhették. A lány halálra váltan próbálta kitapintani Nagisa pulzusát a csuklóján, de valami hártyás, átlátszó anyagba ütközött; ami úgy beborította a fiút, hogy ha nem nyúl hozzá, hát észre sem veszi. Alig hallotta, hogy mögötte a többiek is vehemensen szidják a Terasaka-bagázst, ugyanis már rájött, mi történt. És végtelen hálát érzett Korosensei iránt.

-Sosem számított volna egy öngyilkos merénylőre! – magyarázta a nagydarab fiú.

-Hé! – pattant fel Kayano, tőle szokatlan hevességgel – Mit adtál Nagisának?

-He? – nézett fel Terasaka. Yume annyira szerette ezeket az intelligens megnyilvánulásait – Egy játékgránátot. Feltöltöttem puskaporral, és háromszáz antitanár-golyót lőtt ki embertelen sebességgel. Ahhoz nem elég, hogy egy embert megöljön – nyugtatta a zöld hajú lányt, akinek már majdnem könnybe lábadt a szeme – A tíz milliárdomból futni fogja az orvosi kezelé... hát ez meg mi?

-Gratulálok, észlény, most vetted észre? – nézett fel lesajnálóan a mellé guggoló fiúra Yume.

-Nem sérült meg? – hitetlenkedett Terasaka, meg sem hallva a lány megjegyzését – Egy égésnyom sincs...? És mi ez az anyag? A polip hullájából jön ki...

Ugyan már, még, hogy hulla...

-Elmondanám, hogy havonta egyszer vedlek – hallották meg azt az összetéveszthetetlen hangot. Yume oldalra pillantott, Terasaka arckifejezése megfizethetetlen volt – Úgy védtem meg Nagisa-kunt, hogy a régi bőrömbe csomagoltam.

Nagisa kábultan felült, a lány pedig azonnal odapattant hozzá, és szorosan megölelte.

-Nyugi, Yume – simogatta meg a vállát Nagisa – Minden oké. Élek.

-Kinyírom Terasakat – motyogta a lány, miközben feltápászkodott, és barátját is felsegítette. Rajtuk kívül már mindenki más a plafonon állomásozó Korosenseit nézte páni félelemmel. Ami nem is volt alaptalan, tekintve, hogy osztályfőnökük szemei vörösen világítottak, mint valami felturbózott lézerlámpák.

-Ez a havonta egyszer használható aduászom – mondta, közben a bőre fokozatosan feketévé vált - Terasaka, Yoshida, Muramatsu. Emögött ti hárman álltok, igaz?

-Nem! – nyögte ki Muramatsu gyáván.

-Nagisa ötlete volt! – kontrázott Terasaka. Yoshida már meg sem bírt szólalni, szemlátomást a nadrágjába vizelt rémületében. Ekkor Korosensei egy rémületes kiáltás kíséretében kisuhant a teremből. Senki sem mert mozdulni, és jól is tették, mert alig néhány másodperc múlva már vissza is tért, egy hatalmas zsákkal a csápjai között. Kivett belőle három fémtárgyat, és a fiúk elé vágta.

-A-a névtábláink a házunkról? – ismerte fel remegve Muramatsu.

-A megállapodásom a kormánnyal úgy szól, hogy nem bánthatlak titeket – szólt vészjósló nyugalommal Korosensei. Feje még mindig fekete volt, mintha csak elszenesedett volna, és Yume ekkor látta először annak, aminek a világon mindenki más: egy szörnynek, amit meg kell ölni, hogy ők élhessenek – De ha még egyszer ilyesmivel próbálkoztok...nem tudom, mit teszek majd valaki mással. A családotok, barátaitok... nem is, a Föld egész lakosságát kivégezhetem rajtatok kívül.