Tale of the White Demon

|44|

"I just need to get it off my chest/Yeah, more than you know/Yeah, more than you know" (Axwell/Ingrosso-More Than You Know)

-Szóval a sógunátus kora – Yume törökülésben ült Yukiko fehér szőnyegén (ami a saját, árvaházi ágyánál is jóval puhább volt), és nagyon küzdött a kísértéssel, hogy ne dőljön rajta hanyatt egy jóleső sóhajtással – Van valami ötletetek?

-Még ha lett volna is, az összes agyamat leszívta ez a nyamvadt geometria – panaszkodott Yukiko. Yume kivételesen egyetértett vele, bármennyire is ment neki a matek az esetek többségében, a szerkesztős feladatok sosem voltak a szíve csücske. És ehhez nem meglepő módon az aznapi dolgozat sem járult hozzá túl sokban.

-Írhatnánk mondjuk a női nindzsákról, a kunoichikről – töprengett Hayami – A hadakozó fejedelemségek korában volt a nindzsák fénykora, amikor a sógun hatalma szinte semmit sem ért és a daimjok harcoltak egymás ellen. Érdekes téma lenne, különösen a mi osztályunkat tekintve, nem?

-Nem tudom elégszer megköszönni Korosenseinek, hogy egy ilyen törizsenivel osztott egy csapatba, mint te! – mosolygott hálásan a vörös hajú lányra Yume. Az évben először kaptak úgy csoportos projektmunkát, hogy nem maguk választották ki a három- illetve négyfős csapataik beosztását, de Yuménak ezzel is hatalmas szerencséje volt. Yukikoval nem csak barátokként, de akármilyen feladat kapcsán is kitűnően együtt tudtak működni; Hayami pedig az osztály egyik legjobbja volt történelemből, és habár nem beszéltek túl sokat, Yume mindig is jófej lánynak tartotta.

-Én szívesen kidolgozom a kunoichik módszereiről szóló részt, sőt, ha találok valamit a kiképzésükről, azt is beleírom – Yukiko már maga elé is húzta a laptopját, és Yuménak nem voltak kétségei afelől, hogy olyan forrásokban is el fog mélyedni, amit ő képzetlen internethasználóként nem, hogy nem nyitna meg, de meg se találná.

-Ja, aztán majd a végén kés helyett legyezővel fogunk harcolni tesiórán – fintorgott.

-Ami azt illeti, volt, hogy amikor a kunoichik gésának álcázták magukat, a legyezőjükbe rejtették a tőrüket – morfondírozott Hayami.

-Ezek után már nem merek mondani semmit – emelte fel a kezeit védekezőleg a fehér hajú lány. Az álca még meg is volt neki, egy időben nagyon rákattant a nindzsa-tematikára, és válogatás nélkül mindent összeolvasott róluk, azonban, hogy legyezőbe rejtett tőr... ilyenről még csak nem is hallott. Mondjuk, nem is olyan rossz ötlet, sokkal kevésbé feltűnő, mint az ő hajtűs módszere – Akkor én csinálom a történelmükről... mondjuk az első két slide-ot.

-Kizárásos alapon nekem maradtak a híres kunoichik – Hayami maga elé tette az egyelőre üres jegyzetfüzetét, és önkéntelenül is rágcsálni kezdte a tolla végét – Az a baj, hogy ők még inkább az árnyékban mozogtak, mint férfi társaik, nagyon nehéz lesz pár konkrét embert találni.

-Mi lenne, ha a könyvekben vagy filmekben megjelenő, nindzsákhoz hasonló harcosnőket írnád? – vetette fel Yukiko – Azokból rengeteg van, például maga a Kunoichi című 2011-es film, amiben egy lány nindzsává válását mutatják be. Kicsit véres, de azért nem rossz.

-Ú, azt én is láttam! – annak idején a Kaszással együtt nézték meg a Kunoichit, hogy aztán kielemezhessék a benne szereplő harcmozdulatokat és technikákat, néhányat maga Yume is elsajátított. Hát igen, ő ilyeneken nőtt fel, nem holmi rajzfilmeken – Meg van a Hős, na az iszonyú menő, Szálló Hó és Hold párbaja az egyik legszebb jelenet benne!

-Sőt, ha már vuhszia, akkor a Repülő Tőrök Klánja is ilyesmi, nem? – Hayamihoz is megérkezett az ihlet – A nővérem egy időben hetente nézte újra azt a filmet, bár nem értettem, mit eszik azon a hadvezér csávón.