"There's something inside me that pulls beneath the surface" (Linkin Park-Crawling)
-Rendben, osztály, remekül teljesítettetek a záróvizsgán azáltal, hogy hétből négy legjobb pontszámot szereztetek. – Korosensei olyan lelki nyugalommal cuppogott be a terembe másnap reggel, mintha nem egy ellene irányuló csoportos támadást jelentett volna be – Kezdhetjük a merényletet? A legjobb négy tetszés szerint választhat csápot.
-Hékás, polip! – szakított félbe Terasaka mindig ellenséges hangja – Négynél több legjobb pontszámosunk is van!
Ó, igen. Ez nagyon jó lesz.
-Nem, csupán négy, Terasaka-kun – rázta meg a fejét Korosensei – Angolból, társadalomtudományból, kémiából és fizikából. – még a csápjain is mutatta a tárgyakat, a biztonság kedvéért.
-Miva'? Ne húzzál fel! – Yumét igazán kevés választotta el a hangos röhögéstől, amikor a nagydarab fiú négy darab százszázalékos vizsgalapot csapott le a katedrára – Angolból, társadalomtudományból, kémiából, fizikából... és háztartástanból!
-H-háztartástan?! – Korosensei szinte pánikrohamot kapott, egy élmény volt nézni.
-Senki sem mondta, miben kell elsőnek lennünk! – vigyorgott Terasaka.
-Milyen jó, hogy közrejátszottunk ebben a cselszövésben... – Hazama még ebben a pillanatban is képes volt ennyire költőien kifejezni magát.
-V-várjunk csak! – a polip még mindig nem adta fel, próbálta menteni a menthetőt – A háztartástan csupán...
-Csupán mi? – Karma szemei veszélyesen csillogtak, amikor felemelte a fejét az utolsó padban – Nem gorombaság ez, Korosensei? Hiszen a háztartástan a legnehezebb az összes tárgy közül.
Ezt, mondjuk, Yume is nyugodt szívvel aláírta, ugyanis tizenkettedik próbálkozásra sem sikerült nem odaégetnie a tamagoyakit a gyakorlati részen, pedig még gyakorolt is rá. Mondjuk, honnan is kellett volna tudnia, amikor az árvaházban mindig volt menza, a Kaszással meg rendelt és/vagy éttermes kaján éltek?
-Így igaz! Ne szegd meg a szavad! – helyeselt Okajima lelkesen.
-Négyen is első helyezettek lettek a legfontosabb tárgyban: a háztartástanban! – kiabálta be Sugaya.
-Ez összesen nyolc csáp lesz! – Kurahashi majd' kiugrott a bőréből örömében.
-Hét?! Jujjjjj! – Korosensei úgy kezdett reszketni, mint akinek epilepsziás rohama van, azonban számára még messze nem volt vége a történetnek.
-Ó, és Korosensei! – a nagy kavarodásban osztályfőnökük szinte megkönnyebbült Isogai udvarias jelentkezését látva – Megbeszéltük közösen, hogy fel fogjuk használni a jutalmunkat a fogadásból, hogy segítsük a merényletet.
-Mi? – Korosensei úgy pislogott, mint béka a kocsonyában, de legalább már nem játszott rezgő pudingot. Haladás.
Amíg Isogai elmagyarázta osztályfőnöküknek, mire is gondolt pontosan, Yume észrevétlenül Yuki mellé lépett, a legkevésbé sem zavartatva magát a ténytől, hogy épp óra volt. Felült az asztalra, mint szokásosan, mert úgy érezte: ha állna, az egyenesen tragédiát csinálna az amúgy is komoly mondandójából.
-Figyelj, Yuki, én úgy döntöttem... – eddig a kopottas tornacipőit fixírozta, de most hirtelen barátnője szemébe nézett – Átadom neked a csáphoz való jogomat. Mert miattam nem tudtad hozni azt a teljesítményt, amire amúgy képes lettél volna.
YOU ARE READING
Tale of the White Demon
Fanfiction"-Tényleg? - Yume íriszei, amelyek most egészen aranyszínűek voltak, kitágultak, mintha fénybe nézett volna - Igazán? - hátraszaltózott, könnyedén ért földet. Érezte, hogy az agyát kezdi elborítani az őrület. Ez jó volt, mindennél jobb. Ezekben a pi...