Tale of the White Demon

|22|

"Let your mind go wild before the light"
(Powerwolf-Army of the Night)

-Szóval azt mondta, hogy hozd el a mérget az osztálynak? – Kayano értetlenül méregette az asztalon méltóságteljesen trónoló Erlenmeyer-lombikot, amelyben valami rózsaszín lé lötykölődött.

-Ja! – bólintott lelkesen Okuda – Szerinte az elméletek alapján ennek kell a legjobban működnie!

-És mégis mi ez? – hajolt közelebb Yume, hogy jobban szemügyre vehesse azt a bizonyos löttyöt.

-Hát, van benne higany, egy kevés kálium-hexaciano-ferrát, bárium, és még magnézium is! – sorolta a szemüveges lány.

-Oké, asszem ezt nem akartam tudni – nevetett Yume.

-Nézzétek! – mutatta Nagisa a nagyalakú, A4-es füzetet – Még egy képregényes leírást is adott, hogy hogyan tároljuk helyesen a mérgeket. Úgy tűnik, ő mindig készen áll, hogy segítsen.

-Egy méreg, amely megöli őt? – Sugino értetlenkedve pillantott a lefűzött lapok utolsó oldalára. Nem csoda, hiszen azon kémiai kísérlet helyett inkább valami boszorkányszer receptje állt – Mire gondolhatott?

-Szerintem így akar bátorítani engem! – vélte Okuda – Lehet, hogy csak még tovább szeretné fejleszteni az erősségemet, még akkor is, ha nem bánok jól a szavakkal.

-Oké, mindenki! Foglaljatok helyet, kezdődik az óra! – lépett be Korosensei a maga szokott, derűs valójában.

-Itt van! Add oda neki! – suttogta Kayano, mielőtt a székéhez sietett volna. A lila hajú lány így is tett.

-Sensei, itt van! – nyújtotta oda a lombikot.

-Csodálatos! – bólintott osztályfőnökük – Nos, akkor fenékig!

Megismétlődött a tegnapi jelenet a királyvízzel... azzal a különbséggel, hogy a Korosensei körül feltűnő gőz most nem lila, inkább vöröses volt. Na meg, hogy a polipnak esze ágában sem volt még azt a kis rosszullétet sem produkálni.

-Köszönöm, Okuda-san – ahogy felnézett, látni lehetett, hogy a szemei megint lézerfény-pirosak – A főzeteddel egy egészen új szintre léphetek.

-Hogy... érted ezt? – a lányon látszott, hogy már ezt a három szót is csak nagy erőfeszítések árán tudja kinyögni. Választ azonban nem kapott, Korosensei abban a pillanatban, ahogy befejezte a mondatot, szinte felrobbant. Ahogy azonban elolvadt a füst (igen, ez most már tényleg az volt), Yume döbbenten realizálta, hogy a magas, sárga polip helyett most egy szétfolyt, ezüstös trutyi fekszik a tanári asztalon, szemmel láthatóan kimerülten a nagy átalakulástól. A francba a higannyal...

-ELOLVADT?!

-Igazából arra vettelek rá, hogy készíts egy főzetet, amely serkenti a sejtjeimet és fokozza a mozgékonyságomat – mondta a trutyi Okudának, és lassan elkezdett lefolyni az asztalról. De még mielőtt egészen lefolyt volna, szuperszonikus sebességgel tűnt el a deszkáról, hogy úgy egy fél tizedmásodperc múlva már Kataoka asztalából kukucskáljon ki – Folyadék formájában még a legszűkebb nyílásokba is beférek.

Hát persze. Akkor tényleg a higany a hibás. Az egyetlen folyékony fém, ugyebár.

-Mit keresel te odabent? – osztálytitkáruk szemmel láthatóan nem zavartatta magát attól, hogy osztályfőnöke a fiókjában állomásozik. Nem sokáig maradt ott, kárörvendő nevetés kíséretében cikázott végig a termen, hogy demonstrálja most már tényleg földönkívüli sebességét.