Tale of the White Demon

|9|

"What's it all about now?/This was no ordinary life"
(American Hi-Fi-No Ordinary Life)

Yume a maga részéről teljesen feleslegesnek tartotta, hogy a többiekkel együtt a nyolc késes alapvágást gyakorolja az udvaron. Sőt, azt is rettenetesen unta már, hogy titkolóznia kell mindenki előtt a képességeit illetően. Utálta, hogy szándékosan rontania kell a párbajoknál, hogy itt senki sem igazi ellenfél a számára. Néhány hónap múlva talán már az lesz, de most még... Csak nem kérheti meg a mentorát, hogy minden tesiórájára sétáljon be ide! Azonban...

-Mostantól én felelek a testnevelésórákért - lépett előre Karasuma, aki még a tegnapi lekötözős merénylet után jelent meg, mondván, hogy ezentúl majd gyakrabban ellenőrzi őket - ám akkor még szó sem volt arról, hogy tanítani is fogja őket. Yume szemei felcsillantak. Ha tanítási célból, látszólag önszorgalomból veszi rá Karasumat, hogy párbajozzon vele, akkor végre igazi edzéshez juthat!

-Kicsit magányosan érzem magam - kókadt le Korosensei a bejelentés által kiváltott őszinte döbbenet közepette.

-Megmondtam, hogy húzd meg magad valahol ebben az időszakban, nem? - sandított oldalra Karasuma - Menj, játssz a homokozóban, vagy valami.

Kár volt mondani. Pár pillanattal később osztályfőnökük már tényleg a homokozóban szórakozott, onnan reklamált az E osztály újdonsült tesitanárának.

-Ez aljas volt tőled, Karasuma! Csak úgy mondom, hogy a tanítványaim igenis szerették a tesióráimat!

-Ja, persze - jegyezte meg Sugaya, miközben úgy tartotta a kését, hogy arra rossz volt ránézni - A te testi adottságaid a lehető legtávolabb állnak a mieinktől.

-Nem emlékszel, mi történt a legutóbb? - sóhajtotta Sugino. Azon az emlékezetes tesiórán fogócskáztak, és Korosensei felajánlotta, hogy ha egyszer is hozzáérnek, hazamehetnek. Természetesen nem sikerült, viszont a következő órán olyannyira inaktívak voltak a minden erejüket leszívó játék miatt, hogy osztályfőnökük bölcs és belátó tanár módjára inkább hazaengedte őket. Ez is egy taktika.

-Csak magának tartotta az órát - bólogatott Rio.

-Szóval köszönjük, de inkább jobb lenne egy emberi tesitanár - fejtette ki az osztály kollektív véleményét a baseball megszállottja. Szegény Korosensei teljesen magába roskadt ennek hallatán, Yume pedig, bármennyire is kegyetlenség, de elgondolkodott rajta, hogy egy nagyobb mértékű "emotional damage" esetén nem csökkenhet-e le a sebessége véletlenül.

-Simán lehet - vont vállat Yukiko, amikor megosztotta vele az ötletét - Egyszer ki kéne próbálnunk.

-Akkor ezt megbeszéltük - bólintott Yume, és már épp beavatta volna Nagisát is az ötletükbe, de balszerencséjére Karasuma nem méltányolta ezen szándékát, és a sípjába fújva elkezdte az órát. Pár alap mozdulatot gyakoroltatott velük párokban, és mire letelt a negyvenöt perc, az osztályból már szinte mindenki le tudta fegyverezni a másikat. Yume bámulva nézte, milyen hatékonyan tanít a férfi, és elhatározta, hogy minél hamarabb kieszközöl nála egy külön edzést. Vagy többet.

-Van egyáltalán értelme ennek a kiképzésnek, Karasuma-sensei? - kérdezte Maehara az óra végeztével - És biztos maga ebben, hogy a célpontunk szeme láttára kéne csinálnunk?

-A merényletezés ugyanazon az elven működik, mint a tanulás - felelte komolyan Karasuma - Először a szükséges alapokat kell elsajátítanotok. Isogai-kun, Maehara-kun, lépjetek előre.

Mi lesz itt? Yuménak ágaskodnia kellett, mert bár a maga százhatvanöt centijével a második legmagasabb lány volt az egész osztályban (az első helyet Kataoka vitte el százhetvennel), a leghátsó sorból szinte semmit sem látott. Főleg úgy, hogy az az égimeszelő Takebayashi épp előtte lábatlankodott.

-Támadjatok meg azokkal a késekkel - adta ki az utasítást Karasuma.

-Biztos ebben? - döbbent le Isogai. Jaj, maradj már, tesó, ezek csak gumikések... max akkor hal meg tőle, ha lenyomod a torkán.

-Csapatként? - értetlenkedett Maehara is.

-Ne aggódjatok, emberekre ártalmatlan. Ha egy kicsit is hozzám tudtok érni, hazamehettek.

-Akkor rendben - bólintott elszántan Isogai, és a fiúk nagy lendülettel Karasumára rontottak. Yume egyfelől természetesnek tartotta, hogy egy Karasuma kaliberű felnőtt le tudjon győzni két kezdőt, másrészről viszont teljességgel lenyűgözte a tény, hogy tanára valószínűleg igazi fegyverekkel szemben is ugyanilyen könnyedséggel, szemrebbenés nélkül védekezne. Ajj, miért nem küzdhetek vele én?

-Amint láthatjátok - magyarázta Karasuma -, egy kis kiképzéssel még én is képes vagyok két amatőr késhasználót legyőzni - egyszerre fegyverezte le a fiúkat, az osztály legtöbb tagja csak tágra nyílt szemmel ámult. Nem úgy Maehara és Isogai, akik még egy utolsó, elkeseredett kísérletet tettek a korábban hazamenés kiharcolására. Egyszerre, egyenesen, tökéletesen előrelátható módon támadtak, de egy pillanattal később már a földön feküdtek, halk szitkozódás kíséretében.

-Ha még engem se tudtok megsebezni, akkor szemernyi esélyetek sem lesz a 20 Mach-os tanárotokkal szemben.

Yuménak tényleg viszketett a tenyere, hogy előre furakodjon, és kihívóan a tanár szemébe nézve megszólaljon: Megpróbálhatom én is esetleg? De a pártfogója mindig azt tanította neki, hogy a lehető lehosszabb ideig titkolja a valódi képességeit, hogy mindig legyen egy, még ismeretlen fegyvere. Ez már csak azért is különösen fontos volt most, mert Korosensei előtt azért mégsem kéne lelepleznie magát. Egyébként osztályfőnökük az óra alatt megépítette a komplett Osaka kastélyt homokból, főzött egy teát, és még ruhát is váltott. Valahogy senkinek sem volt ereje meglepődni.

-Amint az egész osztály képes lesz arra, hogy eltaláljon engem, az esélyetek a sikerre drasztikusan megnő - segítette fel a pórul járt fiúkat Karasuma - Az óráimon megtanítom majd az éles fegyverek használatát, a lövést, és egyéb merényleti alapokat. Ennyi elég lesz mára.

-Köszönjük! - Yume a többiekkel együtt hajolt meg, de gondolatban már teljesen máshol járt. Elengedte a füle mellett Kurahashi, Hayami és Yada áradozását újdonsült tesitanárukról ("Szerintetek megpaskolja a fejünket, ha sikerül legyőznünk?" "Remélem"), és az is csak akkor tűnt fel neki, hogy Nagisa sóbálvánnyá válva néz valamit, amikor szó szerint a fiúba botlott.

-Mi a jó... - tápászkodott fel, követve a fiú tekintetét. A lépcső tetején egy magas, egyenruhás, vörös hajú, helyes arcú srác állt epres tejet iszogatva, őt figyelte Nagisa páni félelemmel a tekintetében. Egy új osztálytárs. Remek.