Tale of the White Demon

|10|

"Face to face, eye to eye/Under lights, no where to hide"
(All Good Things-Fight)

-Hé, Nagisa-kun - szólalt meg az ismeretlen fiú - Rég láttuk egymást.

-Karma-kun... visszajöttél? - Nagisa csak ennyit bírt kinyögni.

-Nagisa? Te ismered ezt? Egyáltalán, ki a rák ez? Nagisa! - kérdezősködött egyre idegesebben Yume, de választ nem kapott, így aztán kénytelen volt kézbevenni az ügyet - Hé! Ide figyelj, te hipnotizálod Nagisát, vagy mi a franc?

A fiú ránézett, és egy pillanatra Yume is lemerevedett. Rég volt már, nagyon rég, hogy valaki csupán tekintettel megfélemlítette vagy akár csak megállásra kényszerítette, de ennek a bizonyos Karmának a nézésében annyi minden kavargott, hogy a lány egy pillanatra hátrahőkölt.

-Ó, ez lenne az a híres Korosensei? Váó, el sem hiszem, tényleg olyan, mint egy polip! - nézett a távolba a fiú, és egy szó nélkül sietett el köztük. Yume bosszúsan megrázta a fejét, hogy visszatérjen a valóságba. Ez meg mégis mi a fene volt?

-Te Akabane Karma-kun vagy, igaz? - kérdezte Korosensei, amikor a fiú már előtte állt - Hallottam, hogy a mai nappal lezárult a felfüggesztésed - valami bajkeverő lehet? Mondjuk, úgy is néz ki... - Azonban ez nem indok arra, hogy már az első nap elkéss az iskolából.

-Nehéz visszaszokni a régi kerékvágásba - mosolyodott el halványan Karma - Mellesleg nyugodtan szólítson csak a keresztnevemen. Örvendek a találkozásnak, Sensei. - nyújtott kezet.

-Mégis kinek képzeli ez magát? - szisszent fel Yume. Na, nem mintha ő maga olyan nagyon udvarias lett volna, de azért az ilyen fokú tiszteletlenség még az ő "Végosztályukban" is példátlannak számított.

-Tajparaszt - motyogta mögötte Rio is.

-Szintúgy. Legyen szórakoztató az együtt töltött egy évünk - Korosensei láthatólag túltette magát Karma viselkedésén, mert ő is kezet - azaz csápot nyújtott. Ám amikor a fiú megszorította sárga végtagját, az sárga plazmává placcsant szét. Yume bámulva nézte, ahogy Karma eldobja a tejesdobozt és egy alulról induló vágást indít. Korosensei lazán elsuhant az útjából, de Karma mégis elégedetten vigyorodott el.

-Nocsak. Úgy tűnik, tényleg olyan gyors vagy, mint mondják. Ezek a kések is valóban hatásosak. - maga elé emelte a jobb kezét, és Yume ekkor jött rá, hogy mit is csinált a fiú. A kezére ragasztotta egy összevágott kés darabkáit. Francba, ez nekem hogy nem jutott eszembe?! - Nem hittem, hogy egy ilyen ósdi trükknek be fogsz dőlni. Még meg is hátráltál. Mi vagy te, egy ijedős macska? - ahogy beszélt, fokozatosan egyre közelebb lépdelt Korosenseihez, arcán ádáz vigyor. Yume feszülten figyelte a történéseket, azzal a feltett szándékkal, hogy ha tényleg komolyra fordulnak a dolgok, azonnal közbeavatkozik. Nem állt szándékában hagyni, hogy egy ilyen ellenszenves alak ölje meg helyette Korosenseit - ráadásul mindjárt az első találkozásukkor!

-Hallottam, hogy a Korosensei a "korosenai"-ból, vagyis a "halhatatlan"-ból ered... Hát ez meg mi? - színlelt meglepetést Karma, amikor Korosensei feje vörösödni kezdett - Lehetséges, hogy máris túlhajszoltad magad? - gúnyolódott.

-Nagisa, ki ez a Karma-kun? - kérdezte kicsit ijedten Kayano. Nos, ez most már Yumet is érdekelte volna.

-Hát... - Nagisa még mindig egy kicsit sokkhatás alatt állt - Első- és másodévben osztálytársak voltunk, de én másodév félévben idekerültem, őt meg később felfüggesztették a verekedései és hasonlók miatt. Ez juttatta őt az E osztályba, de köztünk simán osztályelső lehet.

-Hogyhogy? - húzta fel a szemöldökét Yukiko.

-Ha a halálos fegyverek és a becstelenség kerül szóba, Karma-kun mindannyiunkat túlszárnyal - mondta Nagisa síri hangon. Yume csendesen figyelte a vörös hajú fiút, aki feléjük sétált, közben hanyagul pörgette ujjai közt a kését. Amikor elhaladt mellette, kihívó félmosolyt villantott felé, mintha csak tudta volna, hogy róla beszéltek az előbb. Yume dühösen fújt egyet. Ki nem állhatta az ilyen magabiztosan pökhendi fiúkat. A bosszúsággal együtt azonban az adrenalin is jólesően végigszáguldott rajta. Lehet, hogy mégiscsak lesz itt egy tényleges ellenfelem? Meglátjuk, Akabane.

*****

Az új srác emlékezetes érkezése és az azutáni pofátlan merényletei elég okot biztosítottak, hogy az egész nap róla szóljon. Ráadásul a matekteszt közben még Terasakával is sikerült összeszólalkoznia, arról nem is beszélve, hogy ellopta Korosensei fagyiját a tanáriból. Osztályfőnökük természetesen mérhetetlenül kiakadt ezen, de még csak plusz házit sem adott a fiúnak - aki pedig felszórta antitanár-golyókkal a padlót, és Korosensei természetesen belegyalogolt, amikor a fagyiját próbálta visszaszerezni. Yume eleinte még az elismerés és a harag furcsa keverékével szemlélte Karma ténykedését, de a nap végére már annyira idegesítette a fiú, hogy legszívesebben ott helyben kigáncsolta volna, hogy aztán a sikátorban is alkalmazott módszerével leüthesse, és legalább addig is csend lenne.

Még az sem javított sokat a kedvén, hogy idegességében sikerült egy hibátlan matektesztet összedobnia. Ebből a tárgyból mindig is a két véglet közt ingázott: ha épp érdekelte az adott anyag és értette is, akkor simán képes volt az osztály legjobb eredményeit produkálni; ha viszont unta, akkor jó esetben is épphogy elérte Okajima szintjét, aki messze a legrosszabb matekos volt. Normál esetben még örült is, ha sikerült egy ilyen eredményt összehoznia, azonban Korosensei megjegyzése, mi szerint "Karmával holtversenyben az osztály legjobb dolgozata", csak még jobban felmérgesítette. A tanítás végeztével a lehető leggyorsabban pakolta össze a cuccait, és már előre sajnálta Kamiot, ha délután összetalálkoznak, amikor is valaki a padjára támaszkodott.

-Már mész is? Még be sem mutatkoztál... - nézett le rá Karma, és Yume csak most vette észre, hogy a fiú vagy tíz centivel magasabb nála. Való igaz, a szünetekben Karma már mindenkivel váltott pár szót, ám Yume épp nem volt olyan hangulatban, hogy ismerkedni kezdjen. Aznap a szabadideje teljes egészét a kedvenc fáján töltötte.

-A nevemet, gondolom, elmondták már, a többihez meg semmi közöd - vont vállat.

-Mivel érdemeltem ki ezt a kedvességedet, Yume-chan?

A lány egy pillanatra csak tátogni tudott. Még életében soha, senki sem "chan"-ozta le, és nem is tervezte, hogy ezt pont ettől az idegesítő fiútól hallja elsőként.

-Egy: nem engedtem meg, hogy a keresztnevemen hívj. Kettő: azt meg aztán végképp nem, hogy "chan"-ozz - próbálta tisztázni a szabályokat, de Karma csak felnevetett.

-Így jártál, Yume-chan.

-Ahogy gondolod, Akabane - húzódott gyilkos vigyorra a lány szája. Kikerülés helyett vállal lökte el a fiút, nem nagyon, csak annyira, hogy elterelje a figyelmét egy pillanatra. A következő pillanatban már az ajtónál járt, de még egyszer visszanézett, és látványosan kibontotta az imént Karma zsebéből elcsent epres KitKat csomagját. Azért mégsem mehetett úgy haza, hogy nem mutatta meg, ki a jobb tolvaj kettőjük közül.

-Köszi a kaját - vágott ártatlanul aranyos fejet, aztán nem várva meg Karma reakcióját, kilépett a napsütéses délutánba.

Na, Karma is megérkezett... egyik nagy kedvencem a srác, de azért nem mondanám magam olyan elvetemült fangirljének, mert elég sok fiúért rajongok az Ansatsu Kyoushitsu-ból xd. Amikor például még csak itt tartottam az animében, Karma határozottan idegesített. Nektek ki a kedvenc karakteretek?