Tale of the White Demon

|43|

"Welcome to the wild, no heroes and villains/Welcome to the war we've only begun, so/Pick up your weapon and face it"                                                                                                                                            (The Glitch Mob, Mako, The World Alive-RISE)

Ezek után Yume már meg sem lepődött, hogy az egész ebédszünet az új srácról szólt. Aki nagyobb adag édességet halmozott fel a kis hátsó padján, mint amennyit a lány egész életében megevett, ugyanazt a női magazint olvasta, mint Korosensei (Okajima szerint ez egy atombiztos jel volt, hogy tényleg testvérek), de egyébként síri csendben ült egész nap, és semmi jelét sem mutatta, hogy tanulás céljából érkezett volna ide. Ami, mondjuk, nem is lett volna igaz, de azért célszerű lett volna legalább úgy tenni. Így viszont Fuwa és Kayano mindenféle vad elméleteket gyártottak "az elszakadt testvérekről", Rio sunyiban megpróbálta lefotózni a fiút, hogy aztán mindenféle arcfelismerő programmal rákereshessen, Ritsu is ezen ügyködött, Yukiko meg szinte frászban állt.

-Nem tudom pontosan elmagyarázni, hogy miért – suttogta Yumének – De valami nagyon sötét, pusztító aurája van, olyasmi, mint a Tűzből született-ben a...

-Hagyjad, úgyse olvastam – legyintett a fehér hajú lány – Nem tudom, nekem nem tűnik annyira félelmetesnek.

-Azok után persze, hogy nem, hogy azt mondta, csak te vagy tőle biztonságban – fortyogott Yuki – Itt valami nagyon nem stimmel!

-Hidd el, ezt én se tudom hová tenni. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, annyira nem is érdekel.

-Ahaaa... – húzta el a száját Yukiko. Yume csak elnevette magát, barátnője már túl jól ismerte.

-Na jó, érdekel. De kár ezen most ennyit rugózni, ha úgyse csinálhatunk egyelőre semmit. Majd minden kiderül a maga idejében.

-Jó neked, hogy ilyen könnyen tudod venni... – Yumének ekkor lett elege. Hangosan hátratolta a székét, és felállt. A teremben lévő összes szempár rá szegeződött, míg odasétált Itona padjához, és elvett két csomag Pockyt a halom tetejéről. A fiú felnézett rá, de nem állította meg a mozdulatban – volt azonban valami a tekintetében, amitől Yume ledermedt. Nem érezte most magában a sötétséget, inkább olyasmi volt ez, mintha egy éles, hideg szél fújta volna át és bontotta volna atomjaira a testét. Az idő befagyott, mindenki mozdulatlanná dermedt, és csak őket figyelte.

Itonának aranyszínű szemei voltak, de valami nem volt rendben velük. Valahogy kavarogtak, még akkor is, amikor a fiú mozdulatlanul szuggerálta Yumét. A lánynak remegni kezdtek a lábai, fogalma sem volt, hogy egy perce, egy órája, vagy egy éve állnak már így, összefonódott tekintettel. Csak azt az egyet tudta, hogy ez az egész, hogy öntudatlanul így reagál egy vadidegenre, nincs rendben.

-Telepatikusan vallotok szerelmet egymásnak, vagy mi van? – Karma halkan szólalt meg, de ez a pár, gúnytól csöpögő szó is elég volt ahhoz, hogy visszarántsa a valóságba a lányt. Oda sem nézve mutatott be Akabanénak, aztán az édességekkel együtt sétált vissza a helyére. Keresztbe tette a lábát, és a gumikéssel nyitotta ki a dobozt, pusztán a látvány kedvéért.

-Kérsz? – nyújtotta oda Yukikonak, aki azonban még mindig illuminált állapotban volt az előzőek miatt, és oda sem nézve vett ki két szál Pockyt. Yume csak vállat vont, és ő is eszegetni kezdett.

                                                                                       *****

Ha valami gyanútlan főépületes diák tanítás után tíz perccel az E osztály termébe látogatott volna, hát inkább hitte volna vadnyugati kocsmának a helyiséget, mint osztályteremnek. A székek és az asztalok kihúzva a szélre, mögöttük körben szorongtak a diákok, de még Karasuma és Bitch-sensei is megjelentek. A középen kialakított térben pedig két alak méregette egymást ellenségesen.