Tale of the White Demon

|17|

"So shut your mouth and run me like a river"                                                                           
(Bishop Briggs-River)

Yume agyán egyetlenegy gondolat futott át, miközben felváltva figyelte a lesokkolódott osztályát, a különös párost maguk előtt, és a szemmel láthatóan dührohamot kapott Kayanot: hát, végül is nyelvtanár... csak... máshogy.

-Gyere a tanáriba később! – nézett a fiúra Irina jelentőségteljesen, mikor végre abbahagyta különös (és szemmel láthatóan különösebb ok nélküli) tevékenységét – Tudni szeretném, milyen információid vannak róla. – mondta halkan, Yume is csak azért hallotta, mert közvetlenül Nagisa mellett állt.

Aha, szóval erre megy ki a játék. A lány őszintén örült, hogy annak ellenére, hogy ő is benne van ebben az információgyűjtésben, eddig senki sem támadta le tudnivalók reményében. Szerencsére.

-Ez vonatkozik mindenki másra, akinek kulcsfontosságú információja van róla! – engedte el Nagisát a tanárnő, és végignézett az osztályon – Valami remek dolgot kaphattok cserébe. Ha a lányok úgy szeretnék, megkapják az egyik emberemet – mutatott az erdő közül közelítő három nagydarab, verőember-fizimiskájú alakra. Hát ezek meg...?

-Egy profi munkájához tartozik a készségek és a kapcsolatok birtoklása is. Ti, kölykök, csak figyeljetek a ringen kívülről. Ó, és még valami - ez a "még valami" a kedvenc szófordulata, úgy tűnik – Ha csak egy szemernyit is közbeavatkoztok a merényletembe, megöllek titeket.

-Te... honnan a búbánatos szamurájkardból tudhatja, hogy te infókat gyűjtesz Korosenseiről? – telepedett Nagisa mellé a földre Yume, miután Irina és "segédei" elhagyták a terepet.

-Fo-fogalmam sincs – Nagisa arca még mindig a vörös egy korábban nem ismert árnyalatában úszott, és Yume akaratlanul is megsajnálta.

-Határozott egy nőszemély ez a Miss Bitch, mi? – ült oda melléjük Karma is – Nem baj, Nagisa-kun, legalább gyakorolhattál egy kicsit... kétlem, hogy Kayanoval egyhamar eljutnátok idáig.

-Mi van velem? – lépett oda a zöld hajú lány is, aztán válaszra sem várva lövellt egy gyűlölködő pillantást abba az irányba, ahol a nő eltűnt a szemük elől – Utálom ezt a tanárt! – fakadt ki.

-Nem vagy vele egyedül – szólalt meg mögöttük Yukiko is – Minek küldenek a nyakunkra mindenféle bérgyilkosokat, amikor szinte még el sem kezdődött az év? Azt azért mégsem várhatja el tőlünk a kormány, hogy három hét alatt megöljünk egy addig teljesen ismeretlen organizmust!

-Igazad van, Kanzaki-chan! – helyeselt buzgón Sugino. Kívülről nagyon meggyőzően nézett ki, ám Yumenak volt egy olyan sejtése, hogy ha barátnője éppen a Gendzsi Monogatarit elemezte volna neki, Sugino arra is csak áhítatosan bólogatott volna.

-Mi akarjuk megölni Korosenseit, és kész! – jelentette ki Rio.

-Nehogy már itt mindenféle szakadt alakok elhappolják előlünk a vérdíjat! – érkezett meg Terasaka is a beszélgetésbe.

-De in concreto mit tehetnénk? – kérdezte Okuda.

-Egyelőre csak annyit, hogy várunk és figyelünk – mondta Karma – Aztán, majd ha ott leszünk, eldöntjük, mit csinálunk.

-Azért ez messze nem hangzott annyira hatásosan, mint Irina-sensei szövegei – jegyezte meg vigyorogva Yume, miközben visszaindultak az épületbe, az órának legalább halvány látszatát keltve.

-Olyan gonosz vagy, Yume-chan! – fintorgott Karma, aztán a lány füléhez hajolt – Ha még sok ilyet mondasz, alkalmazni fogom rajtad Miss Bitch módszerét.