Tale of the White Demon

|32|

"Blazed up, smoked out, out of my mind/We just cruise around my town all of the time"
(Hollywood Undead-My town)

Az út fennmaradó részét kártyázással, beszélgetéssel és az útvonal utolsó átismétlésével töltötték, miután a három lány visszatért egy halom kólásüveggel és sós mogyoróval. Igaz, Yume jobban szeretett volna wasabisat, de olyat érthetetlen módon nem árultak a vonaton. Nehéz az élet, ugyebár.

Szerencsére azonban nem ért rá sokáig a mogyoró problémakörével foglalkozni, ugyanis fontosabb gondjuk akadt Korosensei személyében. Osztályfőnökük arca teljesen bezöldült az út végére, alig bírt elvánszorogni a fogadóig, ahol a szállásuk volt. Ott pedig azonnali hatállyal végignyúlt a kanapén, szinte teljesen szétfolyt.

-Émelyegni... kezd... közlekedési... eszközökön... - Nagisa halkan motyogva jegyzetelt, miközben a kanapé mögül hárman is próbálták leszúrni a jelentősen elgyengült polipot - sikertelenül.

-Miért nem mész fel pihenni a szobádba, Korosensei? - kérdezte Okano.

-Ne aggódjatok miattam - Korosensei erőtlenül legyintett az egyik csápjával - Amúgy is vissza kell ugranom Tokyoba egy kicsit. Otthon hagytam a párnámat.

-Itt ez a nagy táska, és mégis elfelejtett valamit?! - Mimura döbbenten mutatott az ötvenliteres, katonai hátizsákba, amely már így is dugig volt mindenféle - feltehetően felesleges - kacattal. A hátizsák láttán Yukiko is lekapta a sajátját, és rémült arccal kezdett el kipakolni belőle.

-Azt ne mondd, hogy te is otthon hagytad a kispárnádat... - sóhajtott Yume, a következő pillanatban pedig majdnem összerogyott, mert barátnője őt használta polcként, és mindent, ami csak előkerült a táskájából, azonnal a kezébe nyomott.

-Nem, én az útikönyvet hagytam... valószínűleg a vonaton - a fekete hajú lány kétségbeesett arccal nézett maga elé - Francba, olyan feledékeny vagyok!

-Na és, maximum nem lesz mivel lecsapnod a kétszázmillió rád mozduló pasit, de arra meg ott van Sugino - forgatta a szemeit Yume - Nem pakolunk vissza? Baromi nehezek a cuccaid...

-De, persze - kezdte el visszahajtogatni a pólóit az eredeti helyükre Yukiko, mire Yume legszívesebben kiszaladt volna a világból. Ez így el fog tartani egy darabig...

-Na jó, beosztjuk a szobákat? - Kataoka egyből az asztal tetejére pattant, mihelyt Korosensei összeszedte magát annyira, hogy kisuhanjon az ablakon (feltehetően Tokyo felé tartott) - Jó lenne majd még egyszer átnézni a terveket, miután mindenki kipakolt.

-Felesleges szobákat osztani - Isogai kis elnézéssel pillantott a másik osztálytitkárra - Egy-egy szoba van a fiúknak és a lányoknak.

-Ne már, Korosenseijel kell egy légtérben aludnunk? - Muramatsu szemlátomást bepánikolt.

-Miért, nekünk jobb lesz Bitch-senseijel? - lökte oldalba Rio.

-Hát, ő szerintem nem hadonászik a csápjaival éjszaka - fintorgott Yoshida.

-Viszont nem kizárt, hogy horkol - vetette fel Fuwa.

-Oké, egy-egy.

Ebben maradtak.

*****

Miután kipakolta azt a kevéske cuccát és átöltözött valami kényelmesebb viseletbe, Yume egyből a nyakába vette a várost. Természetesen nem a turistalátványosságokra volt kíváncsi, hisz' azokat többször is látta már, meg délután amúgy is megnézik még egyszer az összeset a taktika miatt. Ehelyett inkább a külváros felé vette az irányt, a mindössze egy óra negyven perces délelőtti kimenő miatt ugyancsak szednie kellett a lábait. Csakhamar befordult egy kis mellékutcába, egy pillanatra lekapta a kapucniját, hogy láttassa hófehér haját. A háztetőn figyelő alak hosszú, elnyújtott füttyöt hallatott, pár másodperc múlva pedig egy szintén csuklyát viselő valaki lépett a lány elé.