Tale of the White Demon

|14|

"Every day I'm just survivin'/Keep climbin' the mountain"
(Three Days Grace-The Mountain)

Másnap már minden megint olyan volt, mint régen. Yukiko vidám, Karma idegesítő, Korosensei idegesítően vidám. Yume, mint az eddigi évek során mindig, most is sikeresen álcázta, mi zajlott le benne a tegnapi nap folyamán. Beszélgetett a lányokkal, Nagisával figyelték Korosensei gyenge pontjait, lekiabálta Karma fejét... szóval csak tette a szokásos dolgait. Volt rá elég ideje, hogy tökéletesítse az álcáját.

Az aznapi tesióra azonban még tartogatott meglepetéseket. Miközben az öltözőben átvették a Kunugigaoka egyenmelegítőjét, Yume Rioval és Yukikoval egyetemben már előre siránkozott az egyenetlen talajon való (várhatóan nagy mennyiségű és időre való) futás miatt, de amikor kiértek az udvarra (természetesen utolsóként, és Rionak még így sem volt ideje rendesen összekötnie a haját), Karasuma már sarkon is fordult, és közepesen gyors tempóban elindult a hegy felé, valami olyasmit motyogva megvetően az orra alatt, hogy:

-Nők...

-Hova megyünk? - csapódott a szintén hátul bandukoló Nagisa mellé Yume; aztán a fiú tekintetét látva rögtön módosította is a kérdést - Ha azt mondod, hogy a hegyre, én falra mászok...

-Igazán figyelemre méltó, hogy csupán egy kétszavas válasz miatt képes lennél visszamenni a suliig - hallotta meg maga mögött azt a hangot, amelytől a hideg is kirázta. Szándékosan lassan fordult meg, hogy minél tovább nézhessen megvetően a fiúra.

-Miért is akarok én visszamenni?

-Hát, ha te az erdőben is találsz falat, ám legyen! - tárta szét a karjait Karma, arcán azzal a tipikusan provokáló mosolyával. Yume nőietlenül felhorkant.

-Nagisa, ha most leütöm, azt szerinted Karasuma észreveszi?

-Hullabiztos - bólintott Nagisa - Bocs, Yume.

-Én ezt nem hiszem el! - kiáltott fel drámaian a lány - Mivel érdemeltem én ezt ki?

-Neee, Yume-chan - karolta át a vállát vigyorogva Karma - Egy nap még vágyni fogsz a társaságomra, meglátod.

-But not today - lépett gyorsan arrébb Yume. Karma aranyszínű szemeiben lelkes felismerés villant.

-Te láttad a Trónok Harcát?

-Aha, bár még csak a második évadnál tartok, nemrég kezdtem el nézni. - ismerte be kelletlenül a lány. Egyáltalán nem örült annak, hogy akadt egy közös pontja a fiúval.

-Ó, akkor még nem jöttek a Má.. - kezdte Karma, de Yume odaszökkent, és gyorsan befogta a száját.

-Kussolj, aljas spoilerező! - rivallt rá, nem törődve a körülöttük haladók megrökönyödött pillantásaival. Annál is inkább, mert... - Te most komolyan megnyaltad a kezemet? - kapta el a tenyerét a fiú arca elől - Fúj, ne már! - törölte kezét a melegítőnadrágjába.

-Sajnálom - nevetett Karma.

-Dehogy sajnálod, nagyon is élvezed - morogta az orra alatt a lány.

-A hátsó sor elhallgatna egy percre? - kérdezte fagyosan Karasuma, és Yuménak csak ekkor tűnt fel, hogy már megálltak. Egy nagyobb tisztásra érkeztek az erdő kellős közepén, a napfény csak foltokban szűrődött be a levelek közt. Karasuma valami papírokkal a kezében állt, és rendkívül morcosan nézett rájuk.

-Tehát, a beszélgetők kedvéért még egyszer elmondanám, hogy ma számháborúzni fogtok, két csapatban. Zászló ezúttal nem lesz, pusztán a másik csapat összes emberének kilövése a cél. Viszont ez a játék annyiban eltér a hagyományos számháborútól, hogy nem elég csak a másik számát bemondani a nevével együtt, meg is kell érinteni. Zombik nincsenek, egy kilövés után ide kell visszajönnötök. Most mindenki vegyen számot! - tartotta magasba az iskola óta cipelt papírokat, amikről ekkor derült ki, hogy valójában laminált, homlokra erősíthető számkártyák.