Tale of the White Demon

|61|

"When everything's made to be broken/I just want you to know who I am"                                      (The Goo Goo Dolls-Iris)

Semmi túlzás nem volt abban, ha azt állítjuk, hogy Yume egy teljes pillanatra kővé dermedt. A márványpadlón előtte ugyanis egy nő állt, aki hajszálpontosan úgy nézett ki, mint Matsutaka Yume a róla készült fotókon. De nem, az nem lehet... anya meghalt... és különben is, ha a fotókon nézett ki így, akkor a valóságban idősebbnek kellene már lennie... A lány próbálta magát észérvekkel meggyőzni, de ez igen nehéz feladatnak bizonyult az elé táruló látvánnyal szemben. Pláne, hogy amikor a nő tekintete megpihent rajta, a szemeiben valami felismerés-szerű villant fel. Yume lábai elgyengültek, az agya szinte teljesen kiüresedett. Ha igaz lenne...

-Egy centit se tovább – a nő hangja rideg volt, kegyetlen, mikor megszólalt. Yumét nem érte váratlanul a stílusa, hisz tudta róla, hogy hivatásos bérgyilkos, nyilván nem fog összeölelkezni az ellenfeleivel – Mondom egy centit se! – meglendült a karja, és a következő pillanatban egy halkan süvítő, fémesen csillogó tárgy suhant el Yume arca mellett, hogy aztán egy hangos csattanás kíséretében az ajtóba csapódjon Sugaya pólóján keresztül, a fához szögezve ezzel a fiút. Yume ereiben megfagyott a vér, ahogy jobban szemrevételezte a kis fegyvert, ami egyáltalán nem dobókés volt (elsőre pedig azt hitte). Hanem egy ötágú shuriken.

-Legközelebb nem a ruhádra célzok – épp csak egy pillantásra méltatta a teljességgel bepánikolt fiút, aztán ismét Yuméra emelte élénkzöld szemeit – Te vagy Sugimura Yume, igaz?

-Én – bólintott Yume a torkában dobogó szívvel. Sok mindenre számított: drámai felismerésre, családi újraegyesülésre, legalább egy kevés örömre... arra azonban semmiképp, hogy a nő felé is egy dobócsillagot hajítson. Épp, hogy el tudott vetődni a kis fegyver elől, de amikor felállt, már a kezében volt mindkét kése. Ez... komoly?

-Látom a szemeidben, hogy kitaláltad, rokonok vagyunk – a nő féloldalasan indult el felé, Yume kénytelen volt szintén mozgásba lendülni, hogy megtartsa a távolságot maguk között – De mielőtt beleélnéd magad: nem úgy, ahogy gondolod. Édesanyád tényleg meghalt tizenhét éve és nyolc hónapja, pontosan úgy, ahogy azt te is tudtad.

Yume a kés markolata felett a tenyerébe mélyesztette a körmeit; ha nem teszi, vad csatakiáltással esett volna neki a nőnek, aki elvette tőle az épp csak visszakapott halvány reménysugarat. Ő maga is elcsodálkozott rajta, hogy aránylag képes volt a nyugton maradásra, de úgy tűnt, a Kaszás nevelése már beleivódott a vérébe. De azt is pontosan tudta: ha még pár ilyen dolog kiderül, elönti az elméjét a sötétség, akkor pedig az ég irgalmazzon a teremben tartózkodóknak.

-Mi dolgod van akkor velem? – kissé megremegett a hangja, bármennyire is palástolni tudta máskülönben a felindultságát. A nő egy, az övéhez nagyon hasonlító kést vett a jobb kezébe, a balban máris egy újabb shuriken pihent.

-Semmi komoly, ne aggódj. Csak egy gyors kis párbaj, megnézem, méltó vagy-e rá, hogy édesanyád nevét viseld. Ha igen, minden további nélkül elengedlek benneteket. Ha nem... – zöld szemei elsötétültek, Yumét a magában lakozó szörnyre emlékeztette a jelenség – Nos, akkor előbb téged öllek meg, aztán a kis barátaidat.

-Nincs más választásom, igaz? – Yume keserűen felnevetett, miközben megpörgette a kését. Ebben a pillanatban valósággal el is feledkezett eredeti úticéljukról: most nem akart mást, mint győzni, és aztán választ kapni a kérdéseire. Elsősorban persze arra, hogy mégis ki ez a nő, aki szemre Matsutaka Yume ikertestvére is lehetne.

-Okos kislány – ellenfele ragadozó mosolya épp csak egy pillanatra villant fel, hogy aztán a lány felé dobja a shurikent. Elterelő hadművelet: amíg a dobócsillag kikerülésével vagyok elfoglalva, ő kihasználja az időt, és észrevétlenül közelebb férkőzik hozzám. A lány most nem vetődött, csak szimplán leguggolt, így ellenfele vágása a feje felett süvített el. Yume nikkelrugóként pattant fel, a következő támadást már a késével blokkolta, miközben magában azért fohászkodott, hogy ellenfele végleg kifogyjon a shurikenekből.